A deportálást elkerülték, de a nyilasok elől nem menekülhettek
A közelmúltban lehetőségem volt elolvasni Ekker László (1931-2019) Emlékirat 1945. január, február, március hónapok eseményeiről című naplóját, melyben két mosoni férfi 1944 decemberi eltűnéséről az alábbiakat írta:
„Tovább folyt a lelketlen zsidóüldözés, a zsidóirtás is. Mosonban már csak kettő úgynevezett fél zsidó volt szabad. Karácsonyra (1944) a mosoni moziban lakó árpádsávos karszalagú nyilas katonák összeszedték őket és a két „fél zsidó” eltűnt. … Később megkerült a két eltűnt holtteste a Dunában. Kegyetlen brutalitással végezhették ki őket a nyilasok, és aztán hagyták hadd vigye el a víz.
Lukács Leó és Győri Géza volt a két áldozat. Győrit a Strébel Műveknél húzták partra.
Én is elmentem megnézni a hullájukat. Már bomlott és folyt. Néhány nap múlva volt a temetésük. A halottkém valami öngyilkosságot állapított meg.”
Felkeltette az érdeklődésemet e két, végtelenül tragikus sorsú férfi, akik a deportálást elkerülték, de a nyilasok elől nem menekülhettek.
Kik voltak ők?
Elsőként a Moson évszázadai című 2010-es könyvet vettem elő. Abból megtudom, hogy Győri Géza 1923-ban a részvénytársulattá alakult Frőhlich-féle szalaggyár, új nevén Szalag – és paszományárú – gyár Rt. igazgatója maradt. (433.o.), majd ugyanezen könyv 533. oldalán pedig a kitértek listáján szerepel Győri Géza és Lukács Leó neve. További információ nincs róluk. Se a nevezetes mosoni személyek között (354.o.) se a mosoni zsidó eseménytörténetben (108.o.). Ez utóbbiban még csak említés szintjén sem olvasni a nyilas rémuralom helyi eseményeiről.
Másodjára Kovács Sándorné Back Irén könyveit néztem át. Ezekben aztán több információt, de még képet is találtam. Köszönet érte.
Farkas Panki mosonmagyaróvári lakos visszaemlékezése Lukács Leóra:
„Lukács Leóra emlékezem. A sógorom volt. Magyaróváron született 1894. december 1-jén, édesanyja Schneider Regina. Áttért a katolikus hitre, feleségül vette nővéremet, Etelkát. Boldog házasságban Mosonmagyaróváron, az Ostermayer u.30. sz. alatt, a Popovchich-házban laktak. Deutsch Ernő bornagykereskedő üzletvezetője, megbecsült munkaerő, végtelen udvarias, készséges, jóindulatú, megbízható ember volt.
1944. december 1-jén töltötte be az 50-dik évét. Karácsony második ünnepén éjszaka elvitték a nyilasok. Az ágyból felkelve a hálóruhájára húzta a nadrágot, és a zakót, bakancsba bújt. Többé nem ment haza. 1945 februárjában hóolvadáskor a mosoni strandfürdőnél dobta fel a víz, a Kis-Dunából úgy húzták ki, hogy a lábán nem volt bakancs, a zakó sem volt rajta. A mosoni temető kápolnájában történt a boncolás, koponyaalapi törést állapított meg a boncorvos.
A boncolást végzők ismeretlenek voltak. Azonosításra édesanyámat (Farkas Józsefnét) és engemet kértek fel. Azt firtatták a vizsgálat során, hogy nem követett-e el öngyilkosságot, ami akkor kizárt volt. Emlékszem arra, hogy 1944 áprilisában, amikor a zsidókra vonatkozó törvény alapján a fegyverét el akarták venni, akkor kísérletet tett az öngyilkosságra, amely nem végződött halállal.
Feltételezésem szerint Leót az őrizetbe vétele után Mosonban az Ostermayer út elején lévő pékség pincéjébe vitték, ott volt a nyilasok székhelye. A koponyaalapi törést még akkor este szenvedhette el a verések során. Sírja a mosoni temetőben van. Sírkövén néhány sor olvasható: „Szállj perbe uram azokkal, akik ártottak nekünk.” (Zs.34.)
Testvéreit a mosoni zsidókkal együtt Auschwitzba deportálták. Senki sem jött vissza közülük. Emléküket szeretettel őrzöm. (In.: Kovács Sándorné Back Irén: A mosoni zsidóság emlékezete II. könyv, Mosonvármegye Kiadó, 2016., 181-182.o.)
T.O. mosonmagyaróvári lakos visszaemlékezése:
„Nem lehet elfelejteni Lukács Leót és Győri Gézát, akiket elvittek a Lajta-csúcshoz, és ott egyenként a Dunába lőtték őket. Milyen furcsa a sors, amikor az jut az eszembe, hogy Lukács Leó nagyon sokat strandolt ott a feleségével, Etával, a Duna éppen itt dobta őt ki a partra. A Győri Gézát pedig a gyáránál, ahol ő igazgató volt, ott dobta fel a víz.”
(Győri Géza sz. 1887-1944. „Szalag és Paszománygyár RT. igazgatója. Győri Géza, aki 1908-tól a gyár műszaki tisztviselője és 1919-től igazgató”. Husz János Töredékek Moson múltjából c. könyvéből.)
„Miért is lőtték őket agyon? Mert, hogy zsidók voltak. Dacára annak, hogy kikeresztelkedtek, agyonlőtték őket. A nyilasok. Mosonban rengeteg nyilas élt, nemcsak mosoniak.” In.: Kovács Sándorné Back Irén : A mosoni zsidóság emlékezete II. könyv, Mosonvármegye Kiadó, 2016., 239.oldal
E két visszaemlékezésből jól kirajzolódik Lukács Leó és Győri Géza tragikus életútja. Emlékük legyen örök!
Síremlékeik megtalálásában az Anubisz Temetkezési Kft-ben Buch Éva vezető volt a segítségemre, aki azt is közölte, hogy mindkettejüket 1945. március 28-án helyezték örök nyugalomra a mosoni temetőben.
Nevük megörökíttetett a mosoni zsidó temető előtti Holokauszt emlékmű mosonmagyaróvári névsorában is. (2014.)
Simon Zsuzsanna
