Indulatok nélkül szemlélem a körülöttem lévő világot. Már nem csodálkozom az emberi butaság láttán, s azon, hogy ide jutottunk. A tudás nem nemessé, hanem gőgös elbizakodottá tette az embert. Soha ennyi okos elme, tudós ember nem volt közöttünk, s ennyi jó könyv, mint ma. S ezek nem tettek jobbá, tájékozottabbá, netán szerényebbé bennünket, inkább elbizakodottabbá. Hisz mi mindent tudunk már, szinte mi vagyunk az Isten.
Aztán jön egy kis vírus, s szétfoszlik minden. Csak a magunk nagyságába vetett bizodalom nem.
Nem elég, hogy eddigi életünk legnagyobb bezártságát éljük, szabadságunk legnagyobb korlátozottságát, még bölcsek is vagyunk.
Gyorsan kifejlesztettek vakcinákat a vírus ellen, s lassan eljöhet a tömeges oltás ideje. Noná, majd kiválasztjuk mi magunknak – erősen politikai alapon -, hogy melyikkel oltsanak be magunkat! Nem bízunk mi senkiben, csak a vajákos asszonyokban a piacon, s magunkban, hisz, mint mondtam, mi vagyunk az Isten.
Én mindegyik Magyrországon engedélyezett vakcinában hiszek, mert hiszek orvosainkban, abban, hogy a soros regnáló hatalom meg akar védeni engem. Ha nem hinnék, elmennék az erdőbe, s egy odvas fába költöznék, s azt taposóaknákkal körberaknám.
Én indulatok nélkül szemlélem a körülöttem lévő világot, s várom az értesítést, hogy mehetek beoltatni magamat. Aztán a vakcinaútlevéllel elindulnék fölszabadítani a bennem lévő megismerési vágyat, hisz mennyi mindent nem láttam még, hányféle ételt nem kóstoltam, nem ittam hányféle italt.
Aki pedig nem akarja beoltatni magát, az kicsit álljon odébb tőlem, s másoktól, dédelgesse magának vírusait. Vagy esetleg kérhet magának méreginjekciót, hátha használ ostobaság ellen, s kioltja a benne lévő mérget. |
|
|
|
