Közhelynek számít, hogy Görföl Jenő évtizedek óta járja a Felvidéket, hogy nincsen olyan templom, amelynek padlatára ne feküdt volna le, hogy a fent lévő freskókat megörökítse. Hogy nincs olyan várrom, amelynek sziklái ne kínozták volna meg lábát. Hogy nincsen – vagy ha van, az csekély számú lehet – olyan útszéli pléhkrisztus, amit nem kapott volna lencsevégre. Láttuk fotográfiáit kiállításokon, könyvekben, illusztrációként folyóiratokban.
De ez az album más. Ez szerelem. Ebben ott van az élete, mint cseppben a tenger. A szülőföld ízeit érezzük ínyünkön, Csallóközt látjuk úgy, ahogyan mi, halandó látók soha nem láthatnánk. Tündérországot, amely nem csak körülvesz bennünket, de bennünk is van. Az évszakok sávjait, a mezők végtelenségét, a részletekben az egészet. Vizeket látunk, amelyek úgy csillognak, mint a fém a ragyogó napsütésben.
Nekem a tiszta levegővel teli tüdő másik szárnya Csallóköz. Az egyik idehaza a Szigetköz. E két szárny visz a magasba bennünket, hogy felülről is megnézhessük a vizeket, a vízimalmokat, s hogy a madarakkal együtt leszállhassunk szomjunkat oltani. S megnézhessük a fűben rejtőző parányi lényeket, gyönyörködjünk a növények változatosságában és elgondolkodjunk a világ esendőségéről is törékenységéről. S hogy mindennek részesei vagyunk, ha erre nem is jöttünk rá eddig.
(A fenti címmel jelenik meg novemberben Görföl Jenő színes albuma Csallóközről a Mosonvármegye Lap-és Könyvkiadó gondozásában. Ebből választottuk az alábbi fotót amelynek a szerző a Lehalászás a bögellői tavon címet adta.)
