Varga György gyűjteményes tárlata Mosonmagyaróváron
Időtlenség címmel nyílt kiállítás Mosonmagyaróváron október első péntekjén a kulturális központban. Varga György, immár túl a hetvenen gyűjteményes tárlata a magát Szigetköz festőjének valló művész betakarítása, keresztmetszet nyújt az elmúlt negyven év terméséből.
Pető Péter, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntötte a népes (maszkos) közönséget. Ő is Szigetköz jelentőségét emelte ki a művész munkásságán belül, s hangsúlyozta, hogy Csallóköz és a Szigetköz együtt egy élő organikus szervezet, amely meghatározó az itt élők mindennapjaiban.
A tárlat megnyitó beszédét Böröndi Lajos költő tartotta, ő verssel köszöntötte a festőbarátot. A felolvasott vers egyébként szerepel a költő legújabb verseskötetében is. Elmondta, hogy Varga György is, mint mindenki küszködik az idővel, s szeretné hinni, hogy az alkotások túlélik az embert. Szerinte azonban ez hamis illúzió, mindent elmos az utókor emlékezni nem akarása. Aztán majd az utókort is eltakarítja az idő. A jelen a fontos, az, hogy ennyi barát jött el gratulálni. A szépség Böröndi szerint nem megnyugvás, hanem zaklatottság.
Beszélt a hely provincializmusáról is, arról, hogy a helyi nem mindig helyén értékel, s Varga sokkal jelentősebb alkotó annál, mint ahogyan itt elismerik. S ez akkor is elszomorító, ha egy lépéssel hátrébb lépve elámul az ember a fölhalmozott, s teremtett értéken. S az elénk táruló gazdagságon.
„Varga György nemrégiben Dunaszigetre költözött, s ez sokunk számára nem meglepő ez. Vissza a természetbe! Mi ketten azonban tudjuk, onnét is látni az eget. Sőt: onnét látni az eget!” fejezte be megnyitó beszédét, amelyet kötetlen baráti beszélgetés követett.
