Minden megy tovább. Első nap a megdöbbenésé, aztán a részvété, s a hétköznapokba beépül a terror, kicsit halványul, és kész. Szörnyű ezt leírni. És posztmodern. Közben a félelem, a közöny, az embertelenség, a háború beköltözött a lakásba. Ott ül asztalodnál és a legfinomabb falatokkal kínálod. Az hiszed, így megmenekülsz. Hogy legalább te megmenekülsz. Pedig, ha megtámadnak, védekezni kell, s az ellenséget legyőzni. Lelőni, ezt akartam írni. A legnyilvánvalóbb esetekben van helye a halálbüntetésnek. A humanizmus és az öngyilkosság között van különbség. Kiírhatom magamra, hogy én is bécsi vagyok. Olyan jól mutat, de ez csak álság. Egy nagyon rossz színjáték az önfelmentésről. |