Szívünkben készítsük elő karácsonyt!
Beszélgetés dr. Nagy István agrárminiszterrel, országgyűlési képviselővel
Ha nem vigyázunk, belülről nem leszünk felöltözve, mondja dr. Nagy István a térség országgyűlési képviselője, akivel Advent második hetében beszélgettünk nehézségekről, hitről, a közélet eldurvulásáról. A miniszter szerint mindezt derűvel lehet elviselni, hogy az ember tudja tenni a dolgát.
- Az agráriumban 2025 nem a nyugodt építkezés éve volt. Melyek voltak a legnagyobb kihívások?
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a kihívások éve volt az agráriumban. Hiszen ennyi nehézséggel régen nem találtuk magunkat szembe, sőt, nyugodtan fogalmazhatok: soha. Kezdődött a kora tavaszi faggyal, s ezt a térséget érintette leginkább a ragadó száj-és körömfájás, De mellette tombolt a madárinfluenza. Majd Húsvét felé közeledve jött a pestis a bárányokban és a kecskékben. S éppen túl vagyunk a száj-és körömfájás elleni küzdelmen, jött Európa legforróbb nyara, tehát az aszályhelyzettel is meg kell küzdeni. S amikor már azt gondoltuk, hogy ennél rosszabb nem jöhet, akkor beköszöntött a kéknyelv betegség és a lóherpesz is.
És nem lehet elmenni, hogy közben zajlik mellettünk a háború, amely Európa belső piacának összeomlásához vezetett, tehát még a megtermelt terméket is nehéz piacra juttatni. Hiszen az ukrán mezőgazdasági termékek Európában kiszorítják az európai gazdák termékeit. Ez mind óriási kihívás és óriási nehézség.
- Az embernek úgy tűnik, agrárminiszterként az Unió többi gazdáinak a védelmét is képviseled.
- Mert a probléma, ami velünk szembe jön, az az egészet érinti. Hiszen Magyarország megvédte magát, lezártuk a határt. Hozzánk nem jön ukrán mezőgazdasági termék. A probléma ettől még nem oldódik meg számunkra, mert Németországba, Franciaországba, Spanyolországba igen. És mi is ott szeretnénk eladni a termékeinket. Mert mindenből többet termelünk, mint amire nekünk szükségünk van. Ezért a piacainkat vesztjük el Európában. Amikor küzdeni kell akár a dél-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás ellen, akár az ukrán áruk beözönlése ellen, az tényleg egész Európára hatással van. Globális a világ.

- Állandóan úton vagy. Miért fontos mindenütt ott lenni?
- Egyéni országgyűlési képviselő vagyok. Itt élek Szigetközben, Mosonmagyaróváron. Az a legtermészetesebb dolog, hogy az emberek között kell lenni. Beszélgetni kell, meg kell hallgatni kéréseiket. Örülni örömeiknek, nehézségeikkel együtt érezni. Ezt én polgármester korom óta így teszem. Az, hogy miben segíthetek? ekkor lesz hiteles csak.
- Úgy tűnik, hogy szereted az embereket. Nem nehéz ez ebben az eldurvult, gyűlölettel átitatott közéletben?
- Fáj a gyűlölködés, borzalmas az egész közhangulat. Ezt csak derűvel lehet elviselni. Ez segíti az embert, hogy az összes méltánytalanságot el tudja viselni. És tudja tenni a dolgát. És az is segít, hogy tudom, hogy igazam van, tudom, hogy jót akarok, tudom, hogy az embereket akarom szolgálni. Azért ez mindig minden nehézségen átsegíti az embert.
- Úgy tűnik, nem rontott meg a politika. Pedig az idő nagyon koptatja az embert.
- Volt egy fontos önmagamnak tett vállalás, amit mindig igyekszek betartani. Ez az a mondat, hogy megmaradni nagypistának. Ez a fő vezérlő elv. Voltam én egyszerű középiskolai tanár, egyetemi oktató, kollégiumigazgató, alpolgármester, polgármester, méhész is, de gyakorlatilag csak ez számít, hogy a végén nagypista maradjon az ember. Erre törekszem, mert minden választott funkció minden szolgálat egy ideig szól. Itt az ember a lényeg. Hogy az megmaradjon. Én ezért igyekszem a nagypolitikai hatásokat megállítani a választókerület szélénél, s minden dolgunkat közösen megbeszélni, mert a térség sikerében, gazdasági megerősödésében vagyunk érdekeltek.
- Az ünnep mindig az elcsendesülés igényét is jelenti. Ebben a pokoli ricsajban van még erre alkalom?
- Egyre nagyobb az igény rá, mert, ha megnézzük, már két hónappal korábban már karácsony van. Már minden kívül föl van öltöztetve. Csak egyet nem veszünk észre, hogy ha nem vigyázunk, belülről nem leszünk felöltözve. Ez szerintem nagyon nagy baj, mert akkor az egész ünnepben csak ürességet fogunk érezni, nem lesz öröm az ünnepben, és ez nagyon nagy hiba. Ha valamikor fontos az elcsendesedés, akkor most. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a szívünkben készítsük elő a Megváltó érkezését hogy alkalmasak legyünk arra, hogy megszülessen bennünk karácsony szent estéjén. Egyébként az összes nehézséget nem lehet elviselni.
Böröndi Lajos
