Rabosított történelem
A mi jelünk a kereszt
Június13-án a felvidéki Csemadok képviselõi, cseh-és morvaországi magyarok a lengyelországi magyarok képviselõivel közösen magyar nyelvû szentmisén vettek részt a csehországi Olomouc (Olmütz) székesegyházában, s imádkoztak gróf Esterházy boldoggá avatásának sikeréért. A szervezõ Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetségének ostravai szervezete 23. alaklommal tartott emlékünnepséget.
A szentmisét Balga Zoltán prágai magyar plébános celebrálta, s szentbeszédébenméltatta Esterházyt, aki egész életében népét szolgálta. Élete példa lehet a mai fiatalok számára is.
Esterházy boldoggá avatásának pere tavaly márciusban kezdõdött, ennek sikeréért imádkozott a száznál is több megjelent hívõ, tisztelõ.
Mint többek elõtt ismert, 2018 júliusában a területileg illetékes csehországi Olomouc érseke lemondott a boldoggá avatással kapcsolatos hatáskörérõl, így a Krakkói Fõegyházmegye folytatja le a pert. A Szentek Ügyeinek Kongregációja jóváhagyta az eljárás elindítását, így a hívek már kérhetik a vértanú politikus közbenjárását.
A szentmisén jelent volt Boros Miklós, Magyarország prágai nagykövete is, valamint Bárdos Gábor, Csemadok elnök.
A közép-morvaországi Mírov község egykori rabtemetõjében délután tartott megemlékezésen a csehországi, a szlovákiai és magyarországi magyar szervezetek, valamint a prágai magyar nagykövetség képviselõi koszorúkat és virágokat helyeztek el Esterházy jelképes síremlékénél. Szintén koszorúztak a síremléknél a csehországi lengyelek és az ostravai lengyel konzul.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke beszédében méltatta Esterházy életét és munkásságát. Úgy vélte, hogy Esterházy személyiségét mind a négy visegrádi ország vállalhatja, összekötõ kapocs lehet a magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek között.
Esterházy János a két világháború közötti idõszakban, majd a második világháború idején küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháború kirobbanásakor tevékenyen részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében, ezért posztumusz magas lengyel állami kitüntetésben részesült nemrégiben.
Sohasem vált az egész államberendezkedést egyre inkább meghatározó náci ideológia kiszolgálójává. („A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” – mondta.) 1942. május 15-én, a szlovák parlament egyetlen olyan képviselõje volt, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as számú törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Hamis útlevéllel zsidók tömegét juttatta át a magyar–szlovák határon. Magyarország 1944-es hitleri megszállása ellen memorandummal tiltakozott, melyet a pozsonyi svájci követségen keresztül juttatott el a szövetséges nagyhatalmakhoz. Passzív ellenállása miatt egyre több támadás érte, de véleményét továbbra sem rejtette véka alá. Egy ízben nyilvános helyen jelentette ki, hogy az önálló Szlovák állam lényegében egy nagy „svindli”. Kijelentéseiért feljelentették, megvonták parlamenti mentelmi jogát és képviselôi mandátumát, majd Szlovákiában bíróság elé állították, s fél év börtönbüntetésre ítélték.
1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok is letartóztatták és halálosan megfenyegették Esterházyt, mivel élesen bírálta ôket, és szlovákiai pártját nem volt hajlandó nyilas párttá átszervezni. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadászatot indított ellene. Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó idôszakát, és bár elmenekülhetett volna, mégis a helyén, Pozsonyban maradt.
A háború befejezte után szlovákiai magyar értelmiségiekkel együtt memorandumot készített, amelyben a csehszlovák hatóságok védelmét kérték a magyar lakosság üldözése, kibontakozóban lévô kollektív jogfosztottsága miatt. A memorandum átadása érdekében Esterházy kihallgatást kért Gustáv Husak belügyi megbízottól, aki azonban letartóztatta, s átadta õt az NKVD-nek. Feleségét, gyermekeit soha többé nem láthatta. A szovjetek 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal 10 év javító munkatáborra ítélték. A Gulágok poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdôbetegséget kapott, egészségi állapota az 1948-as év végére válságosra fordult.
Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-án – távollétében – a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának hazug vádjával kötél általi halálra ítélte õt a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság. A csehszlovák hatóságok kérték a szovjet hatóságokat, hogy az ítélet végrehajthatósága miatt adják ki Esterházyt, amire 1949-ben sor is került. Hazatérte után az akkor még Szlovákiában élô húga, Mária és néhány ügyvéd ismerôse kegyelmi kérvényt adott be a csehszlovák államelnöknek, Klement Gottwaldnak, aki a halálos ítéletet „kegyelembõl” életfogytiglanra változtatta.
Ezt követõen egy ideig Pozsonyban õrizték, ahol lehetõsége nyílt Nyugatra szökni, azonban õ most sem akarta elhagyni a felvidéki magyarokat, mint ahogyan az elsõ háborút lezáró hóhérbékét követõen sem hagyta cserben õket. Az elõre eltervezett akciót Esterházy János azonban elutasította, mondván, õ nem bûnös, nincs mi elõl elszöknie. Ezt követõen a súlyos beteg Esterházyt Csehszlovákia több börtönében is õrizték. Az állandó áthelyezésekre azért volt szükség, mert nézeteivel úgymond „károsan befolyásolta rabtársait”.
1955-ben a Csehszlovákia felszabadulásának 10. évfordulójára adott általános amnesztia jegyében büntetését 25 évre mérsékelték, de ebbe nem számították bele a Gulágban eltöltött éveit.
Életének utolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülõföldjén halhasson meg. Ezt a kérését is megtagadták. A mírovi politikai foglyok börtönébôl jövõ utolsó üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét felajánlotta a magyarság fölszabadulásáért. Itt halt meg 1957. március 8-án, 56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött súlyos szenvedés után.
.
Mivel 2007 õszéig nem volt ismert, hol temették el, illetve hogy hová kerültek hamvai, a csehországi magyarok 1998-ban magyarországi segítséggel jelképes síremléket állítottak neki a helyi rabtemetõben. Cseh történészek – az Esterházy-család kérésének eleget téve – késõbb kiderítették, hogy Esterházy János urnája a prágai Motol köztemetõ közös sírjában található. Neve 2011 õszén felkerült a motoli emlékmûre.
Esterházy Jánost mindmáig sem Szlovákia, sem Csehország nem volt hajlandó rehabilitálni, így hivatalosan továbbra is háborús bûnösként tartják nyilván.
B.L.
