Dr. Kósa Lajos címzetes egyetemi docens, nyugalmazott földművelésügyi minisztériumi vezető főtanácsos, Wittmann Antal-díjas Óvári Gazdász volt. Középiskolai tanulmányait a nagyhírű csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban végezte, amelyre haláláig nagyon büszke volt. 1961-ben iratkozott be az óvári Alma Materbe, ahol 1965-ben agrármérnöki oklevelet szerzett.
Gyakornoki idejét a nagybajomi Zöldmező Tsz-ben töltötte, ahol később üzemegységvezetőként tevékenykedett. 1966-ban Szajkó László professzor visszahívta az óvári Állattenyésztéstani Tanszékre, ahol tudományos segédmunkatársként, egyetemi tanársegédként, majd egyetemi adjunktusként dolgozott. Oktató és kutató munkáját leginkább a szarvasmarha- és juhtenyésztéstan területén fejtette ki. Ebben a témában szerzett egyetemi doktori fokozatot 1984-ben. Három juhtenyésztési könyve közül az egyik 8 kiadást ért meg, ma is szakközépiskolai tankönyv. Évtizedekig vendégelőadó volt az ország összes állattenyésztéstani tanszékén, köztük az Állatorvostudományi Egyetemen is. A hazai tejhasznú juhkeresztezések országos témafelelőseként és az Állattenyésztéstani Tanszék egyik legeredményesebb konzulenstanáraként ismert.
Irányítása alatt az Óvári Kar kulturális élete virágkorát élte. Már hallgatóként hegedült a diákzenekarban, majd később az Óvári Gazdász Néptáncegyüttes tanárvezetőjeként tevékenykedett. Megszervezte az egyetemi énekkart, melyet javaslatára karvezetőként Halmos László egyházzenei szerző és karnagy irányított. A kar hallgatóiból és a város zenészeiből Váray László zenei vezetővel 18 tagú vonós zenekart alapított. Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájának Palotás balett betétjére alapozva bál nyitótáncot szervezett oly módon, hogy a koreográfia elkészítésére és betanítására Somlai Istvánt, a győri Kisfaludy Színház koreográfusát kérte fel 1970-ben. A Váray László vezette vonószenekarral és az Óvári Gazdász Néptáncegyüttessel ezzel a tánccal nyitották meg – és nyitják meg a mai napig – a Gazdászbált. Az Alma Mater két alapítójának címereit mint évfolyamfelelős 1990. február hónapban az intézmény történetében először vitte a nyilvánosság elé a ballagási tablón.
A rendszerváltozás után 1991-ben közigazgatási pályára hívták a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol két miniszter mellett is miniszteri titkári teendőket látott el. Köztisztviselői munkáját megszakítva több évig lovardavezető volt a fővárosban. Szakmai pályafutását a Magyar Zöldenergia Hálózat Kft. ügyvezető igazgatójaként fejezte be.
Szakmai, társadalmi és közéleti munkája elismeréseként több kitüntetésben is részesült, a Wittmann Antal-díjat 2011-ben vette át.
Több szakmai és egyéb szervezetben is tevékenykedett, a Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaság alapító tagja, a Hortobágyi Kényszermunka Táborokba Elhurcoltak Egyesületének országos elnökségi tagja volt.
Az Óvári Gazdászok Szövetsége aktív tagja és támogatója, rendezvényeinek állandó résztvevője volt.
Egykori munkatársai, tanítványai, barátai, tisztelői és az Óvári Gazdászok népes családja fájó szívvel és megrendülten búcsúzik Kósa Lajostól.
