2.8 C
Mosonmagyaróvár
2026. február 7, szombat

Magyar Katalin emlékezete

Mosonmagyaróváron az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójára szervezett városi ünnepségek és megemlékezések középpontjába Magyar Katalin (1940-1956) emlékét állították. 2021. október 23-án kiállítással, film-vetítéssel, október 26-án színpadi művel, november 5-én  síremlék avatással adóztak hősiessége előtt.

Ki volt Magyar Katalin?

Magyar Katalin 1940. április 20-án született Budapesten. Édesapja Magyar Ferenc, édesanyja Monai Janka. Szüleivel, testvérével Mosonmagyaróváron laktak. Itt íratták be 1946 őszén Katalin nevű leányukat a II. sz. Állami Általános Leányiskolába. A legutolsó évet, a nyolcadik osztályt 1954. június 23-án fejezte be kiváló eredménnyel.

Az általános iskola után a budapesti Török Pál utcai Képző-, és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Festő akart lenni. A fővárosba került Katalin életét, mint nagyon sokakét, a történelem hamarosan tragikussá tette. 1956. október 23-án a tüntetéssel kezdődő események fegyveres harccá terebélyesedtek. Katalin is belekerült a forradalom viharába.

Hősiessége akkor kezdődött, amikor a rádióban felhívásokat olvastak be, véradásra szólítva a lakosságot. Osztálytársaival már a 23-ai sortűz napján elhatározták, hogy jelentkeznek véradónak a Karolina úton, majd beállnak a Tétényi úti kórházba önkéntes ápolónak.

Mentőautóval, vöröskeresztes karszalaggal a karján járt Kati is a főváros különböző helyeire sebesülteket összegyűjteni. A kórtermekben hamar megtanulta a sebek tisztítását, kötözését. Haját fehér kendősávval kötötte be. Amikor később Hegyeshalomba, vagyis az osztrák határ közelébe mentek teherautóval gyógyszerekért, visszafelé jövet megállt az autójuk Katalin szüleinek háza előtt s a szüleinek elmondta, hogy beállt ápolónak, s hogy a kórház termeiben nem csak magyar sebesülteket ápolnak, hanem orosz katonákat is, akiket több ápoló nem akar elsősegélyben részesíteni, mivel ellenségnek tekintik őket. Katalin már ekkor is kitűnt közülük s ennyit mondott: – itt nincs ellenség, csak sebesültek vannak! Ez a magatartása váltotta ki az orosz katonák szimpátiáját Katalin iránt. Szülei kérlelték, ne menjen vissza Budapestre, maradjon itthon. Féltették leányukat a harcban álló fővárostól. Katalin csak ennyit mondott: – Megígértem, hogy visszamegyek, s becsület is van a világon! Ezzel átölelte szüleit és visszautazott a fővárosba.

November 7-én Katiék mentőautóját Terézvárosba hívták egy 9 éves sebesült kisfiúhoz, akit a Liszt Ferenc téren tettek az autóba. Hárman ültek a kocsiban. Katona Sándor gépkocsivezető, egy gyári munkáslány és Katalin. Elindult az autó, de a közeledő szovjet harckocsik elől be akartak húzódni egy mellékutcába, ahol viszont szembe találták magukat egy újabb szovjet harckocsival, mely géppuskatüzet zúdított rájuk. A kisfiú fejét lövedék roncsolta szét, s Katalint is találat érte. A munkáslánynak és a sofőrnek sikerült kimenekülni a gépkocsiból és kúszva igyekeztek egy ház közelébe, ahol megbújhatnak az innen-onnan süvítő golyózápor elől. Onnan kiabált Katinak a sofőr: – Kati gyere! Ő azonban már érezte, hogy gyorsan fogy az ereje, s csak ennyit mondott: – Szevasztok, én meghalok! A sofőr még visszamászott az autóhoz Katin segíteni, de amint kihúzta őt az autóból, az utcán újabb lövéssorozat érte, mely már halálos volt, Kati szíve megszűnt dobogni. Testét november 10-én a Tétényi úti kórház díszkertjében hantolták el. Egy fakeresztet nyomtak a sírhantra, melyre olajfestékkel írták rá nevét és életkorát.

1957 tavaszán a Tétényi úti kórház vezetése kérte Kati szüleit, hogy a kórház kertjében eltemetett lányuk tetemét hantolják ki. A hozzátartozókat Vasbányai Ferenc, a Somlói úti Fiúkollégium nevelőtanára kísérte a sírhelyhez, akit e kegyeletes cselekedetéért később elbocsájtottak munkahelyéről. Az exhumálás után Mosonmagyaróvárra szállíttatta édesapja, s a magyaróvári temető bejáratához közel, az öregtemetőnek nevezett részen temették el. De megnyugvást nem talált, s a családot sem hagyták békében. Kati édesapját elbocsátották a Magyaróvári Akadémia Tangazdaságából és egy évre internálták. Kati földi maradványait még itt az óvári temetőben fél évvel később egy kettős családi kriptába helyezték át, de miután a család végleg Győrbe költözött, édesapja 1977. június 1-jén átszállíttatta lánya s időközben elhunyt nagyanyja földi maradványait a győri Nádorvárosi temetőbe. (20. parcella, c.sor, 69.sír)

 

Magyar Katalin mosonmagyaróvári emlékezete

 

  1. október 23-án, Csete Lajos általános iskolai tanár állhatatos kutató- és emlékállító tevékenységének köszönhetően került emléktábla általános iskolája belső udvari falára. Az intézmény azóta minden évben megemlékezik néhai tanítványáról.

2020-ban az elhunyt hozzátartozói levélben keresték meg Mosonmagyaróvár Város Önkormányzatát, melyben az Önkormányzat hozzájárulását kérték Magyar Katalin földi maradványainak az Óvári Köztemetőbe való végleges visszahelyezése céljából. Az Önkormányzat a kérelem nyomán támogatását fejezte ki a sírhely áthelyezése tárgyában, ezért kérelemmel fordult a Nemzeti Örökség Intézetéhez, melyben indítványozta, hogy a győri Nádorvárosi Köztemetőben található sírhely a nemzeti sírkertből törlésre kerüljön és a mosonmagyaróvári sírhely váljon a nemzeti sírkert részévé. A Nemzeti Örökség Intézete NÖRI/224-2(2021) számú, 2021. február 24-én kelt levelében hozzájárult, hogy Magyar Katalin földi maradványait exhumálják és áthelyezzék a Mosonmagyaróváron található Óvári Köztemetőbe. Az újratemetés tárgyában az Önkormányzat nyilatkozatot állított ki az új és méltó sírhely felajánlásáról. A lehetőségek ismeretében a sírhelyet Katalin családtagjai választották ki. (Öregtemető,10.csoport, i sor,23-24.sír) A sírhelyet az Önkormányzat Magyar Katalin – és szülei Magyar Ferenc és Magyar Ferencné –  hamvainak elhelyezése céljából, megváltási díj nélkül biztosította. Az Önkormányzat az ifj. Meszlényi János által az új síremlékre tervezett dombormű elkészítésének megrendelését és teljes költségviselését vállalta. A Nemzeti Örökség Intézetével a kapcsolat folyamatos, jelenleg a védettség áthelyezésére vonatkozó döntést várjuk. (Fehérné dr. Bodó Mariann jegyző írásbeli tájékoztatása alapján. 2021. november 8.)

Magyar Katalin földi maradványainak mosonmagyaróvári végleges visszatemetése után, síremlékét 2021.november 5-én avatták. Megemlékező beszédet dr. Iváncsics János alpolgármester, áldást Farkas István piarista atya mondott.

 

Simon Zsuzsanna

Mosonmagyaróvár, 2022. január 8.

 

 

 

Korábbi hírek

Vallomás az anyanyelvről

Tóth László, József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Üzenet a magyar nyelv hetét ünneplők részére (2025. november 13 - december 16)   A nyelv az...

Megalvadt idő

Kétségek között vergődve is reménykedünk Megalvadt az idő? (Néhány éve jelent meg Böröndi Lajos naplójának első kötete, amely 2011-ig tartalmazott bejegyzéseket. A második kötet az idei...

Szívünkben készítsük elő karácsonyt! (Beszélgetés dr. Nagy István agrárminiszterrel)

Szívünkben készítsük elő karácsonyt! Beszélgetés dr. Nagy István agrárminiszterrel, országgyűlési képviselővel   Ha nem vigyázunk, belülről nem leszünk felöltözve, mondja dr. Nagy István a térség országgyűlési képviselője,...

Szabadság nélkül nincs jövő

Szabadság nélkül nincs jövő A sortűz áldozataira emlékeztek Mosonmagyaróváron   Október 26-ka szomorú nap Mosonmagyaróvár történetében, A budapesti eseményeket hallva ezen a napon egyetemisták, diákok, gyári...

Dr. Bella Sándor elment

Elment a lokálpatrióta díszpolgár 2025-10-21 A mosonszentjánosi temetőben örök nyugalomra helyezték az életének 95. évében, pénteken elhunyt id. Bella Sándort, Jánossomorja város díszpolgárát, Magyar Arany Érdemkereszttel...