A 2019-ben Bécsben tartott konferencián elhangzott előadások – amelyet a Kaláka Club – 35 éve fenállása alkalmából szerveztek – egy kötetbe gyűjtve jelennek meg január végén a Mosonvármegye Kiadó gondozásában.
Dr. Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének bevezető előadásával ajánljuk figyelmükbe a kötetet.
A Közép-Európában (Kárpát-medencében) élő magyarok gazdasági helyzete az Európai Unióban
(A Kaláka Klub fennállásának 35. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencia)
Bécs, 2019. április 24.
Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Házigazdák és Vendégek, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy megalakulása 35. évfordulóján ma együtt köszönthetjük az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközösségét és annak Kaláka Klubját, hogy itt Bécsben együtt tiszteleghetünk egy három és fél évtizedes magyar teljesítmény előtt.
Kover Laszlo es Varga Janos a Pazmaneum rektora az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége, a Kaláka-Club fennállásának 35. évfordulója alkalmából megrendezett, A Közép-Európában élő magyarok gazdasági helyzete az Európai Unióban című nemzetközi konferencian Bécsben.
A ma ünnepelt szervezet tagjai több mint egy emberöltőnyi időszakon keresztül bebizonyították, és bizonyítják napjainkban is, hogy miként lehet a magyar nemzet hűséges tagjának maradni és egyidejűleg értékteremtő, lojális polgárának lenni az őket második hazájukként befogadó Ausztriának.
Az ausztriai magyarok első hazája, azaz Magyarország és a Kárpát-medence egyéb régiói, a XX. század második felében nem voltak olyan szerencsések, mint a befogadó második haza, Ausztria.
A magyarok szülőföldjét a második világháborút lezáró nagy geopolitikai alkukban a nyugati politika a saját biztonsága és jóléte biztosítása érdekében gátlástalanul odalökte a Szovjetunió érdekszférájába, a kommunizmus prédájának. Számunkra, magyarok számára sem vigaszt, sem elégtételt nem jelentett, hogy a háborút a győztesek oldalán befejező térségbeli országok ugyanazt kapták a Nyugattól jutalmul, amit Magyarország büntetésképpen.
A több mint négy évtizedig rabságban vergődő magyarok – valamint Közép- és Kelet-Európa többi sorstárs nemzete – számára a földrajzi értelemben vett legközelebbi ígéret földjét Ausztria jelentette.
Ausztria szabadságot, demokráciát és jólétet ígért a kommunizmus idején második hazájukat keresni kényszerülő magyaroknak, és be is tartotta ezen ígéretét.
Az ide érkező magyarok pedig mindezt azzal hálálták meg, hogy Ausztria szabadságát és demokráciáját soha nem veszélyeztették, hanem erősítették, Ausztria jólétéből nem elvettek, hanem értékteremtő munkájukkal ahhoz mindig hozzátettek, és hozzátesznek napjainkban is.
Az ausztriai magyar közösség ma is nélkülözhetetlen kapocs országaink, Magyarország és Ausztria között, hiszen az Európai Unió tagjaiként a XXI. század előttünk álló veszélyeivel csak közösen tudunk szembenézni, mint ahogyan közösen tudunk élni a jövő által tartogatott esélyekkel is.
A nagy múlthoz méltó szép jövőre érdemes ausztriai magyar közösség ma ünnepelt egyik meghatározó szervezetének, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközösségének és Kaláka Klubjának az Országgyűlés nevében gratulálok, és köszönöm tevékenységüket és teljesítményüket, mint ahogyan köszönöm a fáradhatatlan elnök asszonynak, Wurst Erzsébetnek is nemcsak a mai meghívást, hanem azt a hitet, önzetlenséget és áldozatot is, amellyel az ausztriai magyar közösség érdekében végzi évtizedes munkáját.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A mai konferenciánk tárgyáról, azaz a Közép-Európában és a Kárpát-medencében élő magyaroknak az Európai Unión belüli gazdasági helyzetéről nehéz anélkül beszélnünk, hogy röviden és a lényegre törekedve számba ne vennénk, milyen helyzetben van napjaink világgazdaságában maga Európa illetve az Európai Unió, ezen belül milyen helyzetben van Közép-Európa, Magyarország és a Kárpát-medence.
Az Európai Unió egészében demográfiai hanyatlás van; a legerősebb gazdasági mutatókkal rendelkező uniós tagállamok középosztályainak jövedelmi viszonyai romlanak; az uniós tagállamok összesített nemzeti adóssága pedig az összesített uniós össztermékhez képest már meghaladta a 90 százalékot, és kúszik fölfele, vagyis az Európai Unió egésze riasztóan eladósodik.
Ebben a három gazdasági vonatkozású folyamatban nem az a legrosszabb, hogy tényként léteznek, hanem az, hogy az Európai Unió jelenlegi vezetése hibás megoldásokkal akarja orvosolni ezen gondokat, és hibás megoldásokra akarja ösztökélni illetve kényszeríteni az uniós tagállamokat is.
Az Európai Unió gazdasági teljesítményének alapfeltétele a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége és minősége, amelyet szerencsés esetben egy ötszázmilliós közösség – mint amilyen az Európai Unió jelenleg – saját erejéből kellene tudjon biztosítani.
Kellene tudjon, ha Európában az átlagos termékenységi arányszám – azaz a szülőképes korú európai női népességre jutó születések átlaga – elérné vagy meghaladná a 2,1-et.
De az Európai Unióban a legmagasabb termékenységi mutató, a franciaországi is csak 1,9, így hát nyilvánvaló, hogy az Európai Unió demográfiai okokból egyre inkább versenyhátrányba szorul a világgazdaságban.
Ezt a munkaerő hátrányt nem oldja meg sem az Európába irányuló külső migráció, sem az unión belüli belső migráció.
Miközben a 2015-ben tetőzött illegális migrációban az Európai Unió vezetése lehetőséget lát a munkaerőhiány enyhítésére, és minden áron – úgymond – integrálni akarja az Európán kívülről érkezőket, addig ugyanaz az uniós vezetés gyakorlatilag nem tesz semmit annak érdekében, hogy az Európai Unióban született és ott élő, több mint tízmilliós lélekszámú 28 év alatti munkanélküli fiatal korosztályt bevonja az uniós munkaerőpiacra.
Az Unión belüli migráció sem megoldás az unió gazdaságát sújtó munkaerőhiányra.
Világbanki kutatási adatok szerint Kelet- és Közép-Európából 1990 óta napjainkig csaknem 25 millió munkavállaló távozott Nyugatra, nagy részük – 25 és 45 év közötti életkorúak – az Európai Unió nyugati tagállamaiba.
Az előrejelzések szerint 2050-ig további 20 milliónyian indulhatnak útnak.
Ez egy kannibálnak nevezhető európai uniós munkaerő politika, amelynek keretében – a munkaerő szabad áramlására hivatkozva – cserébe a munkaerőfelesleg levezetésének rövid távú politikai előnyeiért a gazdag nyugati tagállamok hosszú távon tulajdonképpen megfosztják Közép- és Kelet-Európát az életben maradáshoz szükséges biológiai erőforrásaiktól, nem is beszélve az anyagiakról, hiszen óvatos becslések szerint – csak az 1990 óta Kelet- Közép-Európából távozott munkavállalók képzési költsége meghaladja az ezermilliárd eurót, azaz a közép- és kelet-európai államok – legyenek uniós tagok vagy sem – adófizetői ennyivel finanszírozzák az Európai Unió nyugati tagállamainak munkaerőpiacát.
Az egyetlen és hosszú távú megoldás az Európai Uniót gyötrő munkaerőhiányra nem más, mint az uniós szintű társadalmi reprodukció, azaz minden uniós tagállamban a 2,1-es termékenységi ráta biztosítása.
Ez megfelelő családpolitikával és megfelelő társadalompolitikával lenne megoldható, azaz mindazzal, amitől az Európai Unió jelenlegi vezetése tartózkodik.
Hasonlóan hibás választ ad az Európai Unió vezetése az uniós tagállamok középosztályai jövedelmének csökkenése kapcsán is.
Nem hogy nem ösztönzi az olyan nemzeti adópolitikát, amely pénzügyileg tehermentesítené és többletteljesítményre sarkalná a középosztály tagjait, hanem olyan adópolitikát szorgalmaz, amely folyamatosan növeli azok adóterheit, és szűkíti gazdasági mozgásterüket.
Az európai országok középosztályai nemcsak az uniós gazdaságnak, hanem az európai demokráciának is a tartópillérei – ez az, amit az Európai Unió vezetése figyelmen kívül hagy.
Az uniós tagállamok nemzeti adóssága folyamatosan növekszik, azaz az Európai Unió folyamatosan eladósodik, mert az Európai Unió jelenlegi vezetése azt támogatja, hogy az ötszázmilliós európai piac profitját leginkább az általuk kiválasztott multinacionális piaci szereplők arassák le, a nemzeti államok pedig viseljék a piac járulékos terheit.
Mint ahogyan a 2008-as pénzügyi világválságkor is történt Európában: a nemzetközi bankhálózatok felelőtlen üzletpolitikájának súlyos árát az uniós tagállamok költségvetéséből, azaz az európai adófizetők pénzéből fizették ki.
Az Európai Unió jelenlegi vezetése nem képes az európai országok eladósításában érdekelt nemzetközi hitelezőkkel szemben eredményesen képviselni az európai adófizető polgárok érdekeit.
Ha mindez nem változik, az előttünk álló években az Európai Unió gazdasági ereje tovább fog csökkenni, miközben az európai polgárok terhei növekedni fognak.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ennyi kedvezőtlen kilátás számba vétele után mondanék valami kedvezőt is: az európai választópolgárok a küszöbön álló európai parlamenti választásokon leválthatják azt a politikát, amely gyengíti az Európai Uniót, demokratikus úton hazaküldhetik Brüsszelből az unió jelenlegi vezetését.
Ez egy új esélyt nyithatna arra, hogy az Európai Unió lassan, de fokozatosan visszanyerje erejét és geopolitikai súlyát, új esélyt teremtene arra, hogy Európa ne egy önmagát felemésztő ütközőzóna, hanem egy önmagát gyarapító összekötő térség legyen az atlanti és az ázsiai nagytérségek, azaz az Egyesült Államok illetve Oroszország és Kína között.
Egy ilyen Európában és Európai Unióban pedig Közép-Európának és a Kárpát-medencének az lenne a hivatása, hogy politikailag, gazdaságilag és mentálisan összekösse Európa nyugati felét a keleti felével.
Mi, magyarok, derűlátóak vagyunk, és egy ilyen Európa építésére, egy ilyen feladatra készülünk közép-európai sorstársainkkal – lengyelekkel, csehekkel és szlovákokkal – együtt.
Ezt a célt szolgálja a magyar állam által 2010 óta folytatott gazdaságpolitika, társadalompolitika, külpolitika és nemzetpolitika, mely utóbbinak részleteiről Potápi Árpád államtitkár úr fog Önöknek rövidesen tájékoztatást nyújtani.
2010 óta Magyarországon sikerült növelni a termékenységi arányszámot 1,24-ről 1,49-re, azaz több gyerek születik hazánkban mint korábban, de még mindig nem elegendő.
Annak érdekében, hogy fokozatosan elérjük a 2,1-es arányszámot, azaz a demográfiai önfenntartási küszöböt, a magyar kormány az Európai Unióban a nemzeti össztermék 5 százalékát, GDP arányosan a legtöbb pénzt fordítja a családtámogatásokra és a gyermekvállalás ösztönzésére.
2010 óta Magyarországon folyamatosan csökken a munkanélküliség, míg 2010-ben 12 százalékos, addig 2018-ban 3,6 százalékos volt a munkanélküliségi ráta; az Európai Unióban jelenleg ez a harmadik legalacsonyabb adat. A magyar gazdaság közelít a teljes foglalkoztatottság állapota felé, az ifjúsági munkanélküliség 12 százalék alá csökkent, ami több mint 3 százalékkal alacsonyabb az uniós átlagnál.
A 2010 után kialakított adórendszerrel a magyar kormány helyreállította, megosztotta és valóban arányossá tette a közteherviselést az országban működő multinacionális cégek és a magyar középosztály között, amelynek következtében nőtt a középosztály pénzügyi ereje.
Az államadósságot a GDP arányos 2010-es 80,2 százalékos szintről 8 év alatt 70 százalékra csökkentette a magyar kormány, és 2022-re várhatóan 59,5 százalékra csökkenhet.
Mindez azt bizonyítja, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy amit elvárunk az Európai Unió új vezetésétől az lehetséges, mert Magyarországon ezt mi megvalósítottuk.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A kaláka szavunk Székelyföldről származik, a Kárpát-medence azon pontjáról, amely földrajzilag ugyan távol, de történelmileg mindig közel volt Bécshez, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
Arról a vidékről származik a székely tömörségű helyzetfelmérés is, amely úgy szól, hogy „sok a baj, s még gyűl hozzá”.
Nagyjából ez a helyzet jelenleg az Európai Unióban, Közép-Európában és a Kárpát-medencében is.
A bajokon, gondokon azonban közösen, kalákában úrrá tudunk lenni.
A magyar gondokon magyar kalákában a Kárpát-medencében, az európai gondokon pedig európai kalákában az Unióban.
Adjon nekünk mindehhez a feladathoz a Jóisten erőt, kitartást, bölcsességet, barátokat, szövetségeseket, egymás iránti töretlen bizalmat, és akkor Közép-Európa – Bécstől Budapesten át Sepsiszentgyörgyig, és Szabadkától Dunaszerdahelyen át Beregszászig – mindenki számára valóban biztonságot, szabadságot, méltóságot és jólétet fog nyújtani, erősítve ezáltal a tágabb Európa talpra állásának esélyeit is.
