15.1 C
Mosonmagyaróvár
2022. július 6, szerda

Költészet napja 2021

Félelmünkben énekelünk

 

Évszázadok óta fogalmazgatjuk magunkban, hogy mi a vers, és hogy miért nem lehet nélküle élni, de igazán választ nem kapunk.

Valami a nyelvben is rejlik, valami titok, hiszen több más nyelvben nincs meg az a képesség, mint a magyarban. Az, hogy két-három szó összekoccintásából valami titokzatos dolog születik. Amitől elered a könnyünk, vagy olyan érzés, amit nem lehet máshogyan kifejezni. Csak versben.

Többünknek minden nap költészet napja van. Mert nincsen nap, hogy ne emelnénk le egy kötetet a polcról, ne lapoznánk bele egy Kosztolányi, József Attila vagy Nagy László kötetbe. Sokszor csak egy régi sort megkeresni, vagy fölfedezni valami eddig föl nem fedezettet.

Sokféle módon leírható az ember. Matematikával, biológiával. Ma már nincs olyan tudományterület, amely működését ne próbálta volna meg megfogalmazni. De minden tudomány csődöt mond akkor, ha a Szózat nyitó két sorára – Hazádnak rendületlenül – elönti a szemet a könny.

József Attila születésnapja neveztetett ki a költészet napjának. Azé a József Attiláé, akinek költészete a huszadik század magyar lírájának megtermékenyítője volt. Ahonnét el lehetett ismét indulni, új világot teremteni. Ezen a mások számára egzotikus nyelven, amely képekben írja le, fogalmazza meg a világot.

Nem tudom, hogy van-e még nép, nemzet, amelyik egyik napot a költészet napjának nevezte ki, miután már van egy napja a kultúrának, történetesen egy vers keletkezésének napja, január 22. Van-e még olyan nép, amelyiknek versek kövezik történelmét? Amelyik nagy forradalma történetében nem felejti el följegyezni, hogy azon a napon elhangzik egy vers, a Nemzeti dal? Amelyiknek irodalma és történelme összefonódik?

Egyes vélekedés szerint, a zene és a vers együtt született, eleink félelmükben énekeltek a sötétségben.  S az énekelt vers megvigasztalta őket, s átvezette az éjből a nappalba.

Ma is félelmünkben énekelünk? Így, a költészet napja környékén néha azt hiszem, hogy igen. Vagy örömünkben. Vagy csak úgy dúdolgatunk magunkban. Mert végül mi vagyunk a dal, s mi vagyunk a vers is.

 

Böröndi Lajos

Korábbi hírek

A felejtés lenne a legnagyobb szégyen

Városunk történetének legsötétebb, legszörnyűbb éve volt 1944. Olyan szégyenfolt, amely letörölhetetlen. Olyan fájdalom, amelyet csak enyhíteni lehet, elmulasztani nem. És a felejtés lenne a...

Pathy Lívia kitüntetése

A felsőőri két tanítási nyelvű gimnázium tanár a Pathy Lívia, aki a napokban vette a magyar nyelv megőrzése érdekében végzett tevékenységéért a Magyar Arany...

Idén háromnapos a Ladikos Fesztivál Mecséren

  Fergeteges Fesztivál a mecséri Duna parton A Covid előtti állapotokat szeretné újra felidézni idén a mecséri Duna parton a XVII. Ladikos Fesztivál június 10-12. között....

Gál Sándorra emlékeztek

A Kassához közeli Buzitán Gál Sándorra emlékeztek május 20-21-én. Az egy évvel ezelőtt elhunyt felvidéki író költő ebben a szép kis faluba költözött néhány...

Verőfény – Szavalóverseny Bécsben

Verőfény – a vers hatalma Bécsben Versmondó verseny 25. alkalommal   Május 14-én tartotta meg a Bécsi Magyar Iskola Verőfény vers-és prózamondó vetélkedőjét. Az Ausztriai Magyar Egyesületek...