9.7 C
Mosonmagyaróvár
2023. április 1, szombat

Költészet napja 2021

Félelmünkben énekelünk

 

Évszázadok óta fogalmazgatjuk magunkban, hogy mi a vers, és hogy miért nem lehet nélküle élni, de igazán választ nem kapunk.

Valami a nyelvben is rejlik, valami titok, hiszen több más nyelvben nincs meg az a képesség, mint a magyarban. Az, hogy két-három szó összekoccintásából valami titokzatos dolog születik. Amitől elered a könnyünk, vagy olyan érzés, amit nem lehet máshogyan kifejezni. Csak versben.

Többünknek minden nap költészet napja van. Mert nincsen nap, hogy ne emelnénk le egy kötetet a polcról, ne lapoznánk bele egy Kosztolányi, József Attila vagy Nagy László kötetbe. Sokszor csak egy régi sort megkeresni, vagy fölfedezni valami eddig föl nem fedezettet.

Sokféle módon leírható az ember. Matematikával, biológiával. Ma már nincs olyan tudományterület, amely működését ne próbálta volna meg megfogalmazni. De minden tudomány csődöt mond akkor, ha a Szózat nyitó két sorára – Hazádnak rendületlenül – elönti a szemet a könny.

József Attila születésnapja neveztetett ki a költészet napjának. Azé a József Attiláé, akinek költészete a huszadik század magyar lírájának megtermékenyítője volt. Ahonnét el lehetett ismét indulni, új világot teremteni. Ezen a mások számára egzotikus nyelven, amely képekben írja le, fogalmazza meg a világot.

Nem tudom, hogy van-e még nép, nemzet, amelyik egyik napot a költészet napjának nevezte ki, miután már van egy napja a kultúrának, történetesen egy vers keletkezésének napja, január 22. Van-e még olyan nép, amelyiknek versek kövezik történelmét? Amelyik nagy forradalma történetében nem felejti el följegyezni, hogy azon a napon elhangzik egy vers, a Nemzeti dal? Amelyiknek irodalma és történelme összefonódik?

Egyes vélekedés szerint, a zene és a vers együtt született, eleink félelmükben énekeltek a sötétségben.  S az énekelt vers megvigasztalta őket, s átvezette az éjből a nappalba.

Ma is félelmünkben énekelünk? Így, a költészet napja környékén néha azt hiszem, hogy igen. Vagy örömünkben. Vagy csak úgy dúdolgatunk magunkban. Mert végül mi vagyunk a dal, s mi vagyunk a vers is.

 

Böröndi Lajos

Korábbi hírek

Eltemettük Kerék Imre költőt

A Tata-agostyáni Emlékerdőben ma elbúcsúztunk Kerék Imre költő barátomtól, akit befogadott, magába ölelt a természet. Nagy költő ment el, aki még élte és írta...

Meggyalázták a Gyásztéren az 1956-os mártírok kopjafáját

In memoriam Mosonmagyaróvár,1956   ·  Meggyalázták a Gyásztéren az 1956-os mártírok kopjafáját Miközben a „Mosonmagyaróvár, a határőrlaktanya előtti tér” elnevezésű, hivatalosan 1956-os emlékpark, mint történelmi emlékhely (egyébként a...

Meghalt Kerék Imre

Nekrológ, Kerék Imre munkásságáról szóló írásunk a Szél-járás idei első számában lesz olvasható!

Holocaust kiállítás a Várban

A művészet elmondhatatlan tolmácsa címmel nyílt interaktív kiállítás a Várban Mosonmagyaróvárott. A mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium meghívására, a Mosonmagyaróvári Várral összefogva jön létre a kiállítás diákok...

A doni áldozatokra emlékeznek

Harmincegy éve emlékeznek január 12-én Püskin a Donnál elesett hősökre. AZ idén sem lesz ez másképp. Program a mellékelt meghívóban.