1.1 C
Mosonmagyaróvár
2024. december 14, szombat

Költészet napja 2021

Félelmünkben énekelünk

 

Évszázadok óta fogalmazgatjuk magunkban, hogy mi a vers, és hogy miért nem lehet nélküle élni, de igazán választ nem kapunk.

Valami a nyelvben is rejlik, valami titok, hiszen több más nyelvben nincs meg az a képesség, mint a magyarban. Az, hogy két-három szó összekoccintásából valami titokzatos dolog születik. Amitől elered a könnyünk, vagy olyan érzés, amit nem lehet máshogyan kifejezni. Csak versben.

Többünknek minden nap költészet napja van. Mert nincsen nap, hogy ne emelnénk le egy kötetet a polcról, ne lapoznánk bele egy Kosztolányi, József Attila vagy Nagy László kötetbe. Sokszor csak egy régi sort megkeresni, vagy fölfedezni valami eddig föl nem fedezettet.

Sokféle módon leírható az ember. Matematikával, biológiával. Ma már nincs olyan tudományterület, amely működését ne próbálta volna meg megfogalmazni. De minden tudomány csődöt mond akkor, ha a Szózat nyitó két sorára – Hazádnak rendületlenül – elönti a szemet a könny.

József Attila születésnapja neveztetett ki a költészet napjának. Azé a József Attiláé, akinek költészete a huszadik század magyar lírájának megtermékenyítője volt. Ahonnét el lehetett ismét indulni, új világot teremteni. Ezen a mások számára egzotikus nyelven, amely képekben írja le, fogalmazza meg a világot.

Nem tudom, hogy van-e még nép, nemzet, amelyik egyik napot a költészet napjának nevezte ki, miután már van egy napja a kultúrának, történetesen egy vers keletkezésének napja, január 22. Van-e még olyan nép, amelyiknek versek kövezik történelmét? Amelyik nagy forradalma történetében nem felejti el följegyezni, hogy azon a napon elhangzik egy vers, a Nemzeti dal? Amelyiknek irodalma és történelme összefonódik?

Egyes vélekedés szerint, a zene és a vers együtt született, eleink félelmükben énekeltek a sötétségben.  S az énekelt vers megvigasztalta őket, s átvezette az éjből a nappalba.

Ma is félelmünkben énekelünk? Így, a költészet napja környékén néha azt hiszem, hogy igen. Vagy örömünkben. Vagy csak úgy dúdolgatunk magunkban. Mert végül mi vagyunk a dal, s mi vagyunk a vers is.

 

Böröndi Lajos

Korábbi hírek

szél-járás

Megjelent a szél-járás folyóirat új száma, benne Léphaft Pál újvidéki karikatúrista mutatkozik be, munkásságáról Bence Lajos, lendvai költő értekezik. A lap Sárándi József költőt búcsúztatja,...

Búcsú Sárándi Jóskától

Kedves Jóska! Hát elmetél te is. Mostanság nagyokat suhint a kaszás, viszi barátaimat, akiktől el sem tudtam köszönni. Még kis sem hevertem, Kerék Imre távozását,...

Meghalt Kósa Lajos – Mosonmagyaróvár nyugdíjazott egyetemi docense

Dr. Kósa Lajos címzetes egyetemi docens, nyugalmazott földművelésügyi minisztériumi vezető főtanácsos, Wittmann Antal-díjas Óvári Gazdász volt. Középiskolai tanulmányait a nagyhírű csurgói Csokonai Vitéz Mihály...

Kárpát-medencei partnerszervezetek látogattak a Felvidékre

Baráti találkozót szervezett a CSEMADOK       Mintha a magyarságot országokon átívelő, láthatatlan fonalak kötnék össze, amelyek szakítószilárdsága sok száz kilométer távolságot is kibír. Amikor a Csemadok...

Az 1954-es nagy árvízre emlékezünk

Emlékezés az 1954-es nagy szigetközi árvízre, annak 70. évfordulóján   1954 gazdag termést ígérő nyár volt. Az ötvenes évek társadalmi és politikai viszontagságai, ellentmondásai közepette is...