2.8 C
Mosonmagyaróvár
2024. november 7, csütörtök

Harminc éve áll szobor a Gyásztéren

 

Simon Zsuzsanna: Helyreigazítás a 30. évfordulóra

Az idén október 26-án lesz 30 éve, hogy felavatták a Rieger Tibor szobrászművész által, a mosonmagyaróvári 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak alkotott emlékművet. Az alkalomra megjelent meghívókat, sajtótermékeket, videófelvételeket, híradós anyagokat összegyűjtve és elolvasva, pontosan megírható a nap krónikája.

A sortűz 35. évfordulójának október 26-ai  napja  1991-ben szombatra esett. Délután 15 órakor Mosonmagyaróvár város önkormányzatának képviselőtestülete a Városi Gyásznap alkalmából ünnepi testületi ülést tartott a városháza nagytermében, melyet a Himnusz eléneklése és egy diákszavalat meghallgatása után Plutzer István polgármester nyitott meg és mondott köszöntőt.

Ezt követően beszéddel emlékezett Takács István, képviselőtestületi tag, Dr. Nagy György, a „Mosonmagyaróvár 1956. október 26.” emlékmű állítására alakult kuratórium elnöke, Lazur Barna, a Történelmi Igazságtétel Bizottság Észak-dunántúli szervezetének elnöke és Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter.

Az ünnepi testületi ülés a Szózat eléneklésével ért véget.

Ezt követően a Városháza elől indult a felvonulás az ünnepi megemlékezés helyszínére. Útvonal: Fő utca – Gyári út – Alkotmány út – gyásztér. A menet elején  a  KÜHNE zenekar haladt, Hernádi Sándor karmester vezetésével.

A helyszínen a Himnusz eléneklése után Plutzer István polgármester köszöntötte a megemlékezőket és mondott köszöntő beszédet. Majd – a meghívó szerint – következett Bögi Gyula egykori résztvevő Ausztráliából. De a harminc évvel ezelőtti felvételen nem ő, hanem Németh Boldizsár (a Mosonmagyaróvári 1956-os Egyesület titkára majd elnöke) látható és hallható. Ezután Bródy János zenész, dalszövegíró énekelte el a Ha én rózsa volnék című dalát, Sinkovits Imre színművész szavalta el a Szózatot és Göncz Árpád köztársasági elnök avatta fel az emlékművet.

A gyásznap az emlékmű ökumenikus megáldásával és a Szózat eléneklésével ért véget.

Sajnálatos, hogy a Magyar Televízió 1991. október 26-ai 19:30-as Híradó felvételén és a Kisalföld megyei napilap 1991. október 28-án megjelenő számában az egykori résztvevők nevében ténylegesen felszólaló Németh Boldizsár neve helyett, a meghívóra írt Bögi Gyula  neve  hangzik  el  illetve  olvasható, s még  idéznek is hozzá a  Németh-féle beszédből!

Úgy gondolom, hogy a történelmi hűség és Németh Boldizsár (1928-2007) emlékére, ezt a hibát a 30. évfordulóra helyre kellett igazítani és az elmondott beszédét szöveghűen az alábbiakban közölni:

Tisztelt Gyászolók, emlékező egybegyűltek!

Tisztelettel  köszöntöm   Önöket az 1956-os áldozatok emlékművének felavatásán. Egy korszak véget ért, emléket állít az utókor. Az elmúlt évszázadok során az utókor ezt többször megtette, maradandó emléket állított bátor hazafiaknak, mert mindig voltak bátor hazafiak, akik magasra emelték a szabadság zászlaját, életüket a haza oltárán áldozták, ezért  a hálás utókor nevüket kőbe véste,emléküket örökre megőrizte. Ezeknek a hazafiaknak a neve nem lesz kőbe vésve, mert a felének a nevét sem tudjuk, már a sírjukat sem találjuk, mert a zsarnokság mindent elkövetett azért, hogy nevük és emlékük feledésbe vesszen. De az utókornak kötelessége emléküket névtelenül is megőrizni, mert ők is hazafiak voltak a maguk módján. Azért vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az idegen elnyomás, a zsarnokság ellen, szabad hazában, szabadon akartak élni, ezért a legdrágábbal, az életükkel fizettek.

Egy korszak véget ért és elmondhatjuk,  amit  hosszú évtizedeken nem  mondhattunk el, elmondhatjuk azt, ami fáj és van mit elmondani, mert ez az évszázad hozta a magyar népre, a magyar nemzetre a mérhetetlen sok szenvedést, megaláztatást, megszorítást, amikor a nyugat-európai államok ránk kényszerítették a trianoni békeszerződést, amelyen elrabolták országunk kétharmadát, magyar állampolgárainak egyharmadát, több mint négymillió magyart kényszerítettek határainkon kívülre jogok nélkül és ezek a nyugat-európai államok a határainkon kívülre kényszerített magyarok jogaiért semmit sem tettek.  De nem mondhatunk el több jót a kelet-európai államokról sem. Az igaz, hogy 45-ben leverték a fasizmust, azt mondták, elhozták a szabadságot, el akarták velünk hitetni, az egész világgal el akarták hitetni, hogy ez az igazi szabadság. De hogyha az elmúlt 40 évben valaki arról beszélt, hogy határainkon kívül a magyaroknak nincsenek jogaik, az ellenségnek számított, mert a bolsevikok megtagadták a határainkon kívül élő magyarokat. Azt akarták, felejtsék el magyarságukat. A magyar néppel is ezt akarták tenni, hogy ne emlékezzünk múltunkra, hogy szégyelljük a múltunkat, ne emlékezzünk történelmünkre, csak arra, amire ők szeretnék.

Hogy miért kell erről beszélni? Azért mert Európában új korszak kezdődik és a magyar nép nem feledheti el múltját, nem tagadhatja meg múltját, mert múltjából él a Nemzet. Nekünk a  múltból kell erőt meríteni, hogy a jövőbe nézhessünk.

Egy korszak lezárult, de itt hagyták azokat, akik behívták őket! Itt élnek közöttünk a bűnelkövetők, a gyilkosok büntetlenül, a verőlegények, a pufajkások vezető pozíciókat töltenek be. Ott ülnek a Parlamentben jó anyagi körülmények között és megvetik, kinevetik az áldozatok hozzátartozóit, a megnyomorítottakat, a megkínzottakat, ahelyett, hogy magukba szállnának és beismernék, hogy tévedtek, hogy bűnt követtek el.  Talán arra várnak, hogy köszönjük meg nekik, hogy nem követtek el még több gyilkosságot, még több bűncselekményt?

Sok mindent el kellene még mondani, de most Emlékművet avatunk. Emléket állítunk azoknak a honfitársainknak,akik azért vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az idegen elnyomás ellen és akiket 1956. október 26-án ezen a helyen a zsarnokság kegyetlenül meggyilkolt.

Ennek az emlékműnek mindenkihez van mondanivalója, vannak akiknek a gyászt örökíti meg, másokban a múltat idézi, ébreszt új gondolatokat, majd megint másoknak ünnepet jelent, de egyben mindannyiunk számára közös és ez a szabadság. Mert ez az emlékmű nem csak a gyászt örökíti meg, nem csak emléket állít, a szabadságot is hirdeti, a szabadságot fényesen hirdeti. Ennek a fénynek sohasem szabad elhalványulnia, talapzatán a virágnak elhervadnia.

Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a napot. Köszönetet mondok honfitársaimnak, határainkon belül és kívül élő magyaroknak, hogy áldozatvállalásukkal, adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy méltán ünnepelhessük ezt a napot, amely Magyarország és Magyaróvár történelmébe beíratott. A zsarnokság szabadságunkat eltiporta, a szabadság emlékét, a szabadság szellemét homályba taszította és örökre ott akarta tartani. De most ez az Emlékmű mégis a szabadságot hirdeti. Ennek az Emlékműnek mondanivalója van a jelenkornak és az utókornak egyaránt. Ezért arra kérek minden pedagógust, minden tanítót és tanárt, hogy ennek az Emlékműnek a szellemében,  a  szabadság   szellemében nevelje a magyar ifjúságot,  hogy  azok  mindig  szabadságszerető, hazaszerető, büszke, bátor hazafiak  legyenek. Szeressék hazájukat, tartsák tiszteletben a határon belül élő nemzetiségeiket, ne legyenek soviniszták, ne legyenek nacionalisták, de  mindig  maradjanak meg magyarnak! Legyenek bátor hazafiak, hogy ha kell a hazájukért, szabadságukért bátran tudjanak áldozatot hozni, hogy majdan Magyarország és benne a magyar nép megünnepelhesse a 2. ezredi évfordulót.

Korábbi hírek

Meghalt Kósa Lajos – Mosonmagyaróvár nyugdíjazott egyetemi docense

Dr. Kósa Lajos címzetes egyetemi docens, nyugalmazott földművelésügyi minisztériumi vezető főtanácsos, Wittmann Antal-díjas Óvári Gazdász volt. Középiskolai tanulmányait a nagyhírű csurgói Csokonai Vitéz Mihály...

Kárpát-medencei partnerszervezetek látogattak a Felvidékre

Baráti találkozót szervezett a CSEMADOK       Mintha a magyarságot országokon átívelő, láthatatlan fonalak kötnék össze, amelyek szakítószilárdsága sok száz kilométer távolságot is kibír. Amikor a Csemadok...

Az 1954-es nagy árvízre emlékezünk

Emlékezés az 1954-es nagy szigetközi árvízre, annak 70. évfordulóján   1954 gazdag termést ígérő nyár volt. Az ötvenes évek társadalmi és politikai viszontagságai, ellentmondásai közepette is...

Meghalt Kovács László

Szörnyű év, (évek?). Sorban mennek el barátaink. Kovács Laci, aki "mindig van", egyszerűen elment. Sok jó tanulmányt írt a szél-járásba, jó tanár volt a...