|
|
Műveltség alatt nem a technikai műveltséget kell érteni. Olvasottságot, vágyat a tájékozódásra akkor is, ha minden tájékozódási pont megbízhatatlan, manipulált. A múltat meg kellene ismerni ahhoz, hogy legalább a jelen útvesztőjében nem vesszünk el teljesen.
Illyést olvastam a napokban, Oroszország című 1934-es útijegyzetét. Másodjára. Nem volt hasztalan, az akkori világlátás fölfedezése kell a ma megértéséhez is.
Írtam egy novellát is tegnap Pad címmel – jegyzem meg ezt úgy, mintha azt mondanám, ittam egy pohár vizet. Majd közzéteszem, ámbár értéséhez kell némi ismeret, az elhallgatás fölfejtéséhez való értés.Miért gondolom, hogy hanyatlik a világ? Mert a biológiai ember és a technikai ember megölte a művelt embert. Az üveggyöngyök csillogása a mohóságot erősítette fel, nem a birtokolt kis világ fölötti megelégedettséggel tölt el bennünket. A még több megszerzése a cél, és a pusztítás.
A győzni vágyás.Hogy mi a győzelem? És mi van utána? S miért olyan fontos? Erre én nem tudok válaszolni. Ha egy szóval lehetne, akkor csak a csömör szó jut eszembe. Vasárnap az országgyűlési választások napja: a győzelem napja. Valaki csak győz, hogy aztán tovább érezhessük: sorsunk alakítása a mi kezünkben van. Ezt el is hiszem mindenféle kételkedés nélkül?
Az én voksom nem a gyülöködők győzelmi esélyeit fogja javítani. |
|
