4.2 C
Mosonmagyaróvár
2023. január 31, kedd

Decemberi bejegyzések (folyamatos frissítéssel)

 

December 1.

 

Valahogyan zűrzavar az egész. Ez a körülöttünk lévő világ zavarodottságából is jön, áramlik át rajtam. Pedig már régóta tudom, a züllés, a rothadás évszázada ez, az emberiség alja ül most tort.
Itt ez a háború féleség is, ami tele van taktikával, hazugsággal, nácisimogatással, s az Eu farkas arcának megmutatkozásával. Sajnos az un. Európa nem tud kilábalni régi bűneiből, kifosztotta keleti “testvéreit”, ma is erre törekszik Ukrajnával is, nem jótékonykodásból tolja oda más pénzét. Készül a terület lerablására. Bár lett volna ennyire bátor 1956-ban. De csak könnyezett, temetett, a szolidaritásnak csak a frázisait ismételgette. Van ugyanis egy nagy bűnünk: nem pusztultunk ki. Pedig Trianon erről szólt, a népirtásról, magyarirtásról. A mai Eu is erről szól.
Pedig, ha továbbra is ezt az eszközt választják, akkor Magyarország Európa középhatalma lesz. Erkölcsileg, kulturálisan már régen az.
Mert nem tudják, a gazdagság, a pénz tudja elvégezni azt, amit szeretnének.
Ma tanítás, majd a kocsit nagyszervízre. Hisz lesz egy alföldi utam, egy romániai és egy német még az elkövetkező néhány hétben.
Az csak hab a tortán, hogy 16-án Szlovénia, Lendva, ahol irodalmi est lesz. Pozsonyi kocsival megyünk, hisz a Csemadok és Lendva kapcsolatának gyümölcse ez.

 

Zsombolya 2022-12-28 06:15:24
szerda
Nem is tudtam sokáig, hogy van ilyen nevű település, amit románul Jimboliának hívnak. De, hogy lányom Németországban megismerkedett egy onnét való férfival, s elhatározták, hogy összeházasodnak, rá kellett jönnöm, hogy hagynom kell a dolgokat a maguk medrében csordogálni. Főként, hogy unokám is elfogadta, megkedvelte Tibort, aki saját gyermekeként kezeli.
S a leendő nászasszonyom rávett bennünket, hogy töltsük ott a karácsonyt.
Feleségemet nem volt könnyű rávenni, de a gyermekek boldogsága mindenek előtt, így a fiatalok előre mentek, mi pedig az unokával 23-án autóba ültünk. Aztán sokáig ültünk, mert fél Európa a Balkán felé vette az irányt. Kiskunfélegyházán aztán ne tovább! Tömegkarambol a pályán, mi gyorsan lementünk Heves, Hódmezővásárhely, s Makó felé. Jó ki kerülő volt, de még ez tűnt a legjobb megoldásnak.
Kiszombor volt az átkelő, innét Bánát.
Temesvártól jó negyven kilométerre van ez a település, amit eredetileg Jugoszláviához csatoltak a darabolós gyilkosok Trianonban, majd a két ország – Románia és Jugoszlávia területcserét hajtott végre, így Zsombolya Romániához került 1922-ben. Elképesztő: Más holmiját hogyan cserélgetik a rablógyilkosok.
Az eredmény ismert, a hajdan gazdag Bánát senki földje lett, s ma is csak éledezik: takaros porták mellett lepusztult házak. A szász lakosság nagy része Nyugaton keresett munkát, vendég otthon, aki maradt, az próbál élni ahogyan tud.
Mindenütt látni még a régi építkezés jellegzetes házait, magyar szinte alig, szerb, román inkább. Most már román.
Zsombolya is átmenetnek tűnt nekem, az újdonsült rokonok viszonylagos jólétben élnek, kedvességük páratlan volt. Ők félig magyarok, félig szerbek. És most már elrománosodnak, hiszen ezen a nyelven kell élni.
Tibi bevitt bennünket Temesvárra, a városra rá sem ismertem, pedig jártam ott két ízben is harminc éve. Még mindig vannak szász ízek benne, de modernesülő román nagyváros lett.
S aztán egy távoli rokon révén részt vettünk egy pravoszláv temetésen is. Számomra egyszerre volt viszolyogtató a nyitott koporsó, a pópa majd egy órás énekelgetése, A temető mögött a szerb határ rögtön, távol Nagykikinda.
Két napot töltöttünk ott, majd haza. Visszafelé üres volt a pálya.
Szép kirándulás volt, sokat tanultam, s megtapasztalhattuk újra, hogy mit követtek el a “győztesek” ellenünk és a velünk élők ellen. Hogy a népirtásnak ez a fajtája milyen nehezen gyógyuló sebeket okozott. Nyugat, a barbár Nyugat adósa az itt élőknek is. Nincs felejtés.

Korábbi hírek

A doni áldozatokra emlékeznek

Harmincegy éve emlékeznek január 12-én Püskin a Donnál elesett hősökre. AZ idén sem lesz ez másképp. Program a mellékelt meghívóban.

Szívünk nem ereszti el (Jahn Mari emlékezete)

  Jahn Mari emlékezete   Szívünk nem ereszti el, akit nagyon szerettünk. Valójában a múlt idő sem megfelelő, ha Jahn Marira gondolok, mert a volt és a...

Duray Miklós halálhírére

Hrubik Béla facebook bejegyzésével búcsúzunk a neves felvidéki politikustól. Szavak helyett Búcsú Duray Miklóstól Ha ezt most nem írom ki magamból, ezt a fájdalmat, amit érzek, már...

Mezey László Miklós „Megjöttem, újra elmentem”           Böröndi Lajos 2007-2010 közötti naplója   Naplót az ember azzal a kíváncsisággal olvas, hogy beleláthat az írója fejébe. Ez még...