December 1.
Valahogyan zűrzavar az egész. Ez a körülöttünk lévő világ zavarodottságából is jön, áramlik át rajtam. Pedig már régóta tudom, a züllés, a rothadás évszázada ez, az emberiség alja ül most tort.
Itt ez a háború féleség is, ami tele van taktikával, hazugsággal, nácisimogatással, s az Eu farkas arcának megmutatkozásával. Sajnos az un. Európa nem tud kilábalni régi bűneiből, kifosztotta keleti „testvéreit”, ma is erre törekszik Ukrajnával is, nem jótékonykodásból tolja oda más pénzét. Készül a terület lerablására. Bár lett volna ennyire bátor 1956-ban. De csak könnyezett, temetett, a szolidaritásnak csak a frázisait ismételgette. Van ugyanis egy nagy bűnünk: nem pusztultunk ki. Pedig Trianon erről szólt, a népirtásról, magyarirtásról. A mai Eu is erről szól.
Pedig, ha továbbra is ezt az eszközt választják, akkor Magyarország Európa középhatalma lesz. Erkölcsileg, kulturálisan már régen az.
Mert nem tudják, a gazdagság, a pénz tudja elvégezni azt, amit szeretnének.
Ma tanítás, majd a kocsit nagyszervízre. Hisz lesz egy alföldi utam, egy romániai és egy német még az elkövetkező néhány hétben.
Az csak hab a tortán, hogy 16-án Szlovénia, Lendva, ahol irodalmi est lesz. Pozsonyi kocsival megyünk, hisz a Csemadok és Lendva kapcsolatának gyümölcse ez.
|
|||||
|