19.1 C
Mosonmagyaróvár
2022. május 27, péntek

A tengerpartra kifekszik a tenger – Pilinszky 100

Van olyan, hogy egy verssor eltalál, s évtizedekig ragyog bennünk, és végigkísér életünkön át. Van olyan is, hogy csak érezni akarjuk és érteni nem. Van olyan, hogy valakit csak családi nevén nevezünk, s ez az egészet olvasztja magába. Nevet, történetet, történelmet, emberi és nem emberi világot.
Vagyis van olyan, hogy Bartók, Illyés, Pilinszky.
,,A tengerpartra kifekszik a tenger.” Meg: ,,Alvó szegek a jéghideg homokban.” És aztán forgolódunk ágyunkban, és érezzük a végtelen magányt.
Pilinszky János száz éves lenne. Az elérhetetlen jeges hegycsúcs, a botrány. A felszabadító, aki a verset a világ tengelyévé varázsolta, s aki rávilágított arra, hogy vannak belső tengerek, s hogy az ember történelme szenvedéstörténet, tettei botrányosak. S hogy Isten meghívottja szűk börtönébe zárva keresi a létezés értelmét.
A hetvenes években a világra csodálkozó ember felszabadító élménye volt Ő. S hirtelen megértettük, lehet a csöndet úgy versbe fogni, hogy az fájjon. Hogy a versbeszédből minden kihulljon, mint a rostán kipergő fölösleg. S megértettük, hogy a vers titok is, és megfejthetetlen, hámozhatjuk mint a narancsot, értjük, látjuk, aztán nem értjük és nem látjuk, de lehunyt szemhéjunk mögött lüktet.
A vele való találkozás drámai, villámcsapásként éri a versolvasó embert. Összekoccanó rímei, egymáshoz – egymásból alig következő sorai kínzó szomjúságot okoznak. És belehalunk ebbe a szomjúságba.
Sok mindenre alkalmas és alkalmatlan az évforduló. Ritkán arra, hogy az ember egyben újra végigolvassa az egészet. Pedig ezt tettem én, és rám omlott a felismerés: Pilinszky János életműve a legnagyobbak közül való, a mindig elővehető, a mindig olvasható, mert minket fejez ki.
A koncentrációs táborok botránya, léte indította el benne a fölismerést, hogy a megváltatlan ember vágya megváltásra az emberiség legnagyobb óhaja.
Számomra napi olvasmány a tékozló fiú huszadik századi olvasata: az Apokrif. S mindig remélem a megtalálást, a hozzá vezető út végén a föloldozást, hogy a csorgó könnyek vájta ráncok, az üres árkok elhozzák a katarzist.
De még a megtisztulás, a megbékélés nem következett be.

Korábbi hírek

Idén háromnapos a Ladikos Fesztivál Mecséren

  Fergeteges Fesztivál a mecséri Duna parton A Covid előtti állapotokat szeretné újra felidézni idén a mecséri Duna parton a XVII. Ladikos Fesztivál június 10-12. között....

Gál Sándorra emlékeztek

A Kassához közeli Buzitán Gál Sándorra emlékeztek május 20-21-én. Az egy évvel ezelőtt elhunyt felvidéki író költő ebben a szép kis faluba költözött néhány...

Verőfény – Szavalóverseny Bécsben

Verőfény – a vers hatalma Bécsben Versmondó verseny 25. alkalommal   Május 14-én tartotta meg a Bécsi Magyar Iskola Verőfény vers-és prózamondó vetélkedőjét. Az Ausztriai Magyar Egyesületek...

Moson vármegye irodalmi élete

Moson megye irodalmi élete Moson – és Magyaróvár – története a római korig vezethető vissza, a település Pannónia tartomány északi határán terült el. A Honfoglalás...

Tarolt dr. Nagy István – minden szavazókörben győzött!

Tarolt dr. Nagy István – minden szavazókörben győzött!   Összesítésünkben láthatják Győr-Moson-Sopron megye 5. számú egyéni választókerületének valamennyi szavazókörében kapott eredményeket. Dr. Nagy István a Fidesz-KDNP...