6.1 C
Mosonmagyaróvár
2021. december 1, szerda

A tengerpartra kifekszik a tenger – Pilinszky 100

Van olyan, hogy egy verssor eltalál, s évtizedekig ragyog bennünk, és végigkísér életünkön át. Van olyan is, hogy csak érezni akarjuk és érteni nem. Van olyan, hogy valakit csak családi nevén nevezünk, s ez az egészet olvasztja magába. Nevet, történetet, történelmet, emberi és nem emberi világot.
Vagyis van olyan, hogy Bartók, Illyés, Pilinszky.
,,A tengerpartra kifekszik a tenger.” Meg: ,,Alvó szegek a jéghideg homokban.” És aztán forgolódunk ágyunkban, és érezzük a végtelen magányt.
Pilinszky János száz éves lenne. Az elérhetetlen jeges hegycsúcs, a botrány. A felszabadító, aki a verset a világ tengelyévé varázsolta, s aki rávilágított arra, hogy vannak belső tengerek, s hogy az ember történelme szenvedéstörténet, tettei botrányosak. S hogy Isten meghívottja szűk börtönébe zárva keresi a létezés értelmét.
A hetvenes években a világra csodálkozó ember felszabadító élménye volt Ő. S hirtelen megértettük, lehet a csöndet úgy versbe fogni, hogy az fájjon. Hogy a versbeszédből minden kihulljon, mint a rostán kipergő fölösleg. S megértettük, hogy a vers titok is, és megfejthetetlen, hámozhatjuk mint a narancsot, értjük, látjuk, aztán nem értjük és nem látjuk, de lehunyt szemhéjunk mögött lüktet.
A vele való találkozás drámai, villámcsapásként éri a versolvasó embert. Összekoccanó rímei, egymáshoz – egymásból alig következő sorai kínzó szomjúságot okoznak. És belehalunk ebbe a szomjúságba.
Sok mindenre alkalmas és alkalmatlan az évforduló. Ritkán arra, hogy az ember egyben újra végigolvassa az egészet. Pedig ezt tettem én, és rám omlott a felismerés: Pilinszky János életműve a legnagyobbak közül való, a mindig elővehető, a mindig olvasható, mert minket fejez ki.
A koncentrációs táborok botránya, léte indította el benne a fölismerést, hogy a megváltatlan ember vágya megváltásra az emberiség legnagyobb óhaja.
Számomra napi olvasmány a tékozló fiú huszadik századi olvasata: az Apokrif. S mindig remélem a megtalálást, a hozzá vezető út végén a föloldozást, hogy a csorgó könnyek vájta ráncok, az üres árkok elhozzák a katarzist.
De még a megtisztulás, a megbékélés nem következett be.

Korábbi hírek

Iparos Advent

A Mosonmagyaróvár és Vidéke Ipartestület (igazodva az aktuális országos járványügyi rendelkezésekhez) 2021 december 03-tól december 23-ig   a Segédlevél Közhasznú Alapítvány javára, „Iparos Adventet” kíván...

Bemutatkozik az United Arms Airsoft Team

Tavaly (2020-ban) alakult United Arms Airsoft Team elnevezéssel egy új amatőr egyesület Mosonmagyaróváron. Az airsoft  szó jelentése műanyag gömblövedéket kilövő, alacsony energiájú légfegyverekre, és a...

Déli elkerülő út épül Mosonmagyaróváron

Déli elkerülő út épül Mosonmagyaróváron 6 milliárd 209 millió forint kormányzati támogatásból, a városi forgalom tehermentesítése érdekében – jelentette be Nagy István agrárminiszter, a...

1956-os kiállítás a levéli kultúrházban

Október 21-én 18 órakor nyílik a magyaróvári kollégium (hajdan Gulyás Lajos Városi Kollégium) gyűjteményéből válogatott tárlat.