2.2 C
Mosonmagyaróvár
2021. február 28, vasárnap

A Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal hirdetése

(A város adófizetőinek pénzéből kiadott Mosonvármegye című lapban még fizetett hirdetésben sem jelenhetett meg a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület ( MPKE)  önkormányzati képviselő-csoportja közleménye.  Ezért most kénytelenek vagyunk ezt hirdetésként itt közzétenni.)

„Még 2015-ben íródott le először: Mosonmagyaróvár egyik célja, hogy ötvenezres várossá legyen. Hogy miért lenne ez jó nekünk, arról nem szól a város hosszú távú gazdaságfejlesztési és humán programja. Talán ez is megérne egy városi konzultációt. Persze, miért ne lehetnénk ötvenezresek, ha ehhez megvan a megfelelő városi infrastruktúra, hulladékszállítási és közlekedési hálózat?  Ha erre rákészül a helyi szociális, egészségügyi és oktatási ellátó rendszer. Noha nap mint nap tapasztaljuk, hogy egyre többen élünk Mosonmagyaróváron, egyre több az itt lakó, dolgozó, itt „állomásozó”,  a város lakossága hivatalosan minimálisan csökkent, 33 ezer körül ingadozik. A Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület (MPKE) már több ízben kezdeményezte, hogy készüljön egy helyi lakossági összeírás, hogy megismerhessük valós mutatóinkat. Egy ilyen mikró népszámlálás birtokában jobban tervezhetnénk a város használói igényeket. Ebből következően mérséklődnének a szocializációs háttér különbözőségéből táplálkozó gyakori konfliktusok az őslakók és a betelepülők között. Sőt, ha a bejelentkezéseket hivatalból is ösztökélné Mosonmagyaróvár, az állami fejkvóta arányos bevételeit is növelné. Ám az MPKE javaslatától a város vezetés eddig mindig határozottan, sőt agresszíven elzárkózott. Mondva csinált okokra hivatkozva, számunkra ismeretlen érdekekből és szándékkal.

 A Samsung-törvény és ami ebből következik

A veszélyhelyzet megszűnte után júliusban olyan előterjesztés került az újra ülésező városi képviselő-testület elé, mely „különleges gazdasági övezetté” kívánja minősíttetni a kormánnyal  a 86-os út, a vasút és az autópálya közé zárt, MILÜP-nek nevezett, döntően magánkézben lévő jó száz hektáros területet. Az előterjesztésben az szerepel, hogy ezt az itt tulajdonos négy, osztrák érintettségű cég kezdeményezte. Valójában az ötlet, ahogyan ezt dr. Árvay István szóban meg is erősítette, a polgármestertől ered.

A „ kipattant szikra” alapja, hogy még a veszélyhelyzet idején törvény született a különleges gazdasági övezetek létrehozásáról. Apropója pedig a gödi Samsung-akkumulátorgyár beruházás volt, mivel a helyiek „túl sokat okoskodtak” a Samsunggal. Konkrétan tudni szerették volna, hogyan kezelik majd a veszélyes gyártási alapanyagokat és a hulladékot. A törvény lényege az, hogy az ötmilliárdosnál nagyobb beruházásokat a kormány kivette az önkormányzatok jog-és fennhatósága alól, s bonyolításukat a mára feladatukat vesztett megyei önkormányzatoknak adta át (államosított). Ez a döntés még tovább zsugorította a települések jogköreit, lehetőségeit. Mára választott vezetőiknek a „szalag átvágásokon”, a csillogó szemű óvodások buksijának simogatásán és a helyi kitüntetések osztogatásán túl szinte alig maradt jogi eszköze (és bevétele) az igazi önkormányzáshoz, a helyi érdekek és szükségletek érvényesítéséhez. Éppen ezért számos önkormányzat tiltakozott is a Samsung-törvény ellen.

 

Mosonmagyaróvár előre menekülne

 

Mosonmagyaróvár nem tiltakozott, sőt.  Árvay polgármester úr azzal büszkélkedett a képviselő-testület ülésén, hogy ez a kezdeményezés országosan is példa nélküli. Vagyis az, hogy mi önként lemondunk egy tervezett nagyberuházás felügyeletéről, koordinálásáról, s abban bizakodunk – holmi semmit sem garantáló szándéknyilatkozat alapján-, hogy majd az ott keletkező (?) adóbevétel egy részét Mosonmagyaróvár és a kistérség vissza fogja kapni. Úgy, hogy eleve lemondana a város az onnan befolyó, most még biztos 7,6 millió adóforintról is. Úgy, hogy a kecskére bíznánk a káposztát. Vagy mint a Pál utcai fiúk, akik előre, einstand nélkül önként ajánlanák fel az üveggolyókat a pásztoroknak. Hátha visszaadnák legalább a golyók felét…

Kavics, homok és cement

Nos, a szándékként bejelentett beruházás, amire az önkormányzati előterjesztés alapozódik, 15 milliós eurós nagyságrendű lenne. Az érintett négy osztrák cég tulajdonosi körében átfedés lehetséges, s ugyanarra a mosonmagyaróvári címre vannak bejegyezve. Az egyik nevesített vállalkozás főtevékenysége „kavics-, homok-, és agyagbányászat.”

A polgármester úr a képviselő-testületet erről úgy tájékoztatta, hogy tudomása szerint alapanyagot állítanának elő a szomszéd város betonelem gyártó nagyvállalatának. Ehhez ugye, leginkább kő és homok kell. Ahhoz meg leginkább egy bánya. Valahol. Bányából már eddig is jó pár nyílt a környezetünkben. A MILÜP-terület közelében is van egy. Keveset beszélünk róla, de minden egyes ilyen tájseb az alattunk rejlő édesvíz kincs – mely lassan stratégiai termékké válik- potenciális veszélyeztetője.

Legújabb információink szerint e területen egy csúcsminőségű cement-alapanyagot előállító, zárt rendszerű üzemet építenének a befektetők. Ha és amennyiben…

Cui prodest?

A jogászi alapkérdés mindig az, kinek az érdeke. Nos, az itteni tulajdonosoknak biztosan, hiszen eddigi, negyed százados birtoklásuk alatt alig invesztáltak e területbe. A jelenlegi infrastruktúra is állami pénzből épült ott. Most –amennyiben a kormány elfogadva Mosonmagyaróvár felajánlkozását, valóban különleges gazdasági övezetté nyilvánítaná e száz hektárt – megint közpénzből épülne ott út, csatorna, miegyéb. Nyilván jelentősen felértékelve ezzel a MILÜP-öt.

„Mini adóparadicsom alakulhatna itt ki, kedvezőbb adózási feltételekkel”- érvelt a polgármester úr. Ez viszont rossz üzenet lenne a Mosonmagyaróváron bejegyzett, ide tisztességesen adózó gazdasági társaságok felé.

A város bőven ellátott munkahellyel, tehát újabb munkalehetőségekre nincsen szükségünk. Annál is inkább, mert itt friss munkaerő sincs. A MILÜP beindulása felerősítené a belső migrációt.

Ugyanakkor talán felgyorsulhatna az egy évtizede ígérgetett Kenyérgyári úti felüljáró megépítése.  Ez mindenképpen szolgálná a városlakók érdekeit. Moson kissé mentesülhetne a már-már fullasztó kamion forgalomtól.  Különösen, mivel Dr. Árvay István jelezte azt is: sem a városi elkerülő út, sem a felüljáró ügye nincs nyerő helyzetben a kormánynál.

Maradiak vagy konzervatívok?

Az előterjesztés vitájában a polgármester „maradinak” minősítette a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület (MPKE) képviselőit. A maradi a konzervatív rossz magyarítása. A konzervatív ugyanis a szerves fejlődésben hisz, értékőrző és közösség centrikus. Ugyanakkor az egyéni és köztestületi szabadságot („a szabadság kicsiny köreit”) alapvető értéknek tartja.  Ebben az értelemben vállaljuk, hogy maradiak lennénk.

Az MPKE minden tagja és önkormányzati képviselője eddig is támogatott minden olyan javaslatot, mely a város gyarapodását szolgálta. Ám mindig szem előtt tartjuk a kereszténydemokrácia egyik alapelvét, a szubszidiaritást is. Azaz, hogy a döntéseket a lehető legközelebb kell vinni az abban érdekelt emberekhez. Mindezek miatt nem tudunk támogatni semmiféle önkormányzati jog elvonást. Különösen nem az önkéntes jogfeladást.

Az előterjesztést az MPKE képviselő-csoportja nem, ám a kormányzó Fidesz-KDNP frakció tíz igennel megszavazta.

Az MPKE képviselő: Szabó Miklós, Vida István

 

 

Korábbi hírek

Jön a COVID igazolvány – Megjelent a közlönyben

A védettségi igazolvány tartalmazni fogja az érintett nevét, az érintett útlevelének számát (ha ezzel rendelkezik), az érintett állandó személyazonosító igazolványának számát, okmányazonosítóját (ha ezzel...

A mosoni zsidóság emlékezete

A borzalom könyve Három vaskos kötetben, közel ezer oldalon jelent meg egy hiánypótló könyv, amely a mosoni zsidóság történetét dolgozza fel. A Kovács Sándorné Back...

Mosonmagyaróvár sötét foltjai

Ki volt Vidra Jakab? - Bevezetés "A  Lajtába  gyilkoló VIDRA  JAKAB 1945.  április  1-ig mosonmagyaróvári    körzetvezető   volt. Kivándorolt  USA-ba és   ERIE   PA-ban élt ....

Kérelem

Adja adója egy százalékát a Hunyadi-iskolának!