15.5 C
Mosonmagyaróvár
2021. június 14, hétfő

A mártír lelkészre emlékeztek

Gulyás Lajos újratemetésének 30. évfordulójára emlékeztek Levélen május 11-én.

Simon Zsuzsa beszédének szerkesztett változatával emlékezünk.

 

„És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik.”

Tisztelt Gulyás család! Tisztelt Megemlékezők!

Ezt az evangéliumi idézetet választotta Gulyás Lajos református lelkész, 1956-os mártír exhumálás utáni temetésére három gyermeke, Dr. Gulyás Ildikó, Gulyás Csilla és Gulyás Anikó. És valóban. Évtizedeken át, a családfő elvesztése mellett, állták édesanyjukkal együtt a további csapásokat, de  sohasem adták fel édesapjuk ártatlanságába vetett hitüket. Az 1957. december 31-én végrehajtott halálos ítélet után 34 évvel később, 1991. május 11-én, itt Levélen, az utolsó szolgálati helyen, végre sor kerülhetett a méltó búcsúztatásra!

Elképzelhetetlen fájdalom és szomorúság, hogy Gulyás Lajost, az igazság megszállottját, az ártatlanul kivégzettet, a három kislányt, feleséget árvává tevő Kádár- rendszer még a temetői gyászolás lehetőségétől is megfosztotta, s a veszteséget magában hordozó, sokat szenvedett anya, Puskás Gabriella nem érhette meg férje holttestének fellelését, ítéletének semmissé tételét, csontjai örök nyugalomba helyezését.

Ma is megtört szívvel és fájdalmas lélekkel állunk sírjánál, a mosonmagyaróvári Németh Alajos faragta kopjafájánál, s gyűjtjük össze a múlt tükörcserepeit, hogy felragyogtathassuk ennek a kivételes embernek az alakját, akinek 1951-ben, Levélen a 33. születésnapi kívánsága az, hogy „Istenem, adj lehetőséget a népemért való szolgálatra!”! Mintha addig nem tett volna eleget balatonszepezdi, korábbi hat évnyi szolgálati ideje alatt embertársaiért, híveiért,  a magyar népért! Bár, ő ezt magyar református papi kötelességének tartotta. Németh Ferenc szepezdi helytörténész kivételes falutörténeti munkájában külön megemlékezik Gulyás Lajosról, aki ugyan 1948-ban eltávozott a faluból, de a reformátusok sose feledték el őt és követték tanítását, mi szerint „Közeledjetek Istenhez és Ő is közeledik hozzátok!”

A Levélre áthelyezett lelkésznek hazafias szolgálata azonban még nem érkezett el a tetőpontjára.  S,  ha  családjának az ötvenes évek közepén sikerült volna visszatérnie Kisújfalui-Deáki szülőhelyére, vallva, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”, akkor lehet, hogy a Felvidék, Nyitra vármegye magyarjainak lesz a lelkipásztora. De a jelentős anyagi megterheléssel is járó, bonyolult és hosszadalmas ügyintézése áttelepülésének, végül hiábavaló volt. A család Magyarországon maradt.

S maradt akkor is, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlása során százezrek a menekülést választották, mert Gulyás Lajos úgy vélte, hogy ő egyházának és nemzetének hű fia, s ő különben sem tett az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortüzet követően semmi olyat, ami bűn volna, sőt, ha ő és a hozzá hasonló emberek nem igyekeztek volna csendesíteni a tömeget, az események még rosszabbul alakultak volna. Hisz, a leadott sortűz után nagy volt a tömeg elkeseredése.”

De Gulyás Lajos a bosszú célkeresztjébe került, mint klerikális ellenforradalmár, akin elégtételt kell venni a magyaróvári népharag három ávós halála miatt. 1956 decemberében már házkutatást tartottak nála, majd januárban Kisalföld c. megyei napilapban jelent meg róla egy súlyosan rágalmazó, valótlan állításokat tartalmazó, fenyegető hangú írás. Végül 1957. február 5-én a 39. születésnapjának ünneplése közben, otthonából hurcolják el. Családjától elbúcsúzik, gyermekei ekkor látják utoljára. Ezzel elérkezett korábbi üldöztetéses útjának utolsó állomására. A maga ügyeit Isten kezébe helyezte, s azt mondta, hogy semmi sem történik az Ő akarata nélkül, ugyanakkor reménykedett a szabadulásában. Azt mondta többször is: Itt valami félreértés lehet.

De itt nem volt semmi félreértés.  Ma már, legrészletesebben Jobbágyi Gábor jogász professzor, 1998-as, Ez itt a vértanúk vére, az 1956 utáni megtorlási eljárások c. könyvéből tudjuk, hogy koncepciós per  kezdődik ellene és másik tizennyolc vádlott társa ellen. Ő,  a  III. rendű vádlottja lesz az 1957. május 23-án induló győri pernek. Néhány hét és június 10-én az ügyész halálbüntetés kiszabását kéri rá a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése, valamint kétrendbeli gyilkosságra való felbujtás bűntette miatt.

Ekkor már öt hónapja börtönben szenved, de úgy tartja, hogy „legyen meg az Isten akarata! Hazámért kész vagyok az életemet áldozni.”

Felmerül a kérdés, hogy történt-e ügyvédje bátor, becsületes, szakszerű  képviselői munkáján  kívül,  egyéb, esetleges megmentői próbálkozás az elsőfokú ítélet fellebbezésétől  a  másodfokú ítélet meghozataláig illetve annak végrehajtásáig?

A legújabb történészi kutatások szerint egyházában voltak, akik lelkiismereti kötelességüknek érezték felhívni felettesük figyelmét Gulyás Lajos súlyos és életveszélyes helyzetére, kérve őket a cselekvésre. De végül mind a magánszemélyes, mind a magyar és külföldi református kegyelmi kérvények hatástalanok maradtak. Az Állami Egyházügyi Hivatal felé benyújtott kérvények pedig kezdettől fogva elutasítottak voltak, mondván, hogy „ez bűnügy, s bele szólni nem lehet.”

Az 1957. december 16-ai zártkörű, katonai tanács előtt zajló budapesti másodfokú tárgyaláson Gulyás Lajos ügyvédje azt ugyan eléri, hogy védencét a gyilkosságra való felbujtás vádja alól felmentsék, de helyette hazaárulással vádolták meg. A december 21-ei ítéletet nem kerülhette el. Jogerősen halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Hiába volt ígérvény az Elnöki Tanács elnökétől, „nem engedem, hogy egy református papot kivégezzenek”, Dobi István azonban sem felette, sem egyetlen halálraítélt felett nem gyakorolta kegyelmi jogát.

Az ítéletet 1957. december 31-én éjjel, három másik elítélt társával együtt Győrben végrehajtották. A per további három halálra ítéltjét pedig január 15-én végezték ki.

Felesége, ügyvédjük kézzel írt január 2-ai keltezésű levele által értesül a tragédia végső fázisáról. A teljes vagyonelkobzás már az új lakóhelyükön, Lébényben éri utol a családot, 1958. február 24-én. A fennmaradt jegyzőkönyvből kiderül, hogy az elkobzások mellett további 100 Ft bűnügyi költséggel és 5 Ft behajtói költséggel is megterhelték a gyászolókat. Halotti anyakönyvet majd csak 1958. október 28-án állítanak ki az elhaltról.

De mindez még mindig nem volt elég Kádár rendszerének! A család megbélyegzése, a gyerekek továbbtanulásánál is folyamatosan érvényesült, akár állami, akár egyházi iskolai beíratásról volt szó. Mindenütt falakba, elutasításba ütköztek, s ha mégis megvolt a nehezen elért középiskolából a  kitűnő tanulmányi eredmény, s annak  köszönhetően a felvétel a felsőoktatásba, akkor pedig azt vonatták vissza az egyetemmel, vagy helyből küldték ki a felvételiző Gulyás lányt  a teremből.  A párt kegyetlen, embertelen képviselőinek keze mindenhova elért. Évtizedek múltak el befelé sírva a bánatot, szomorúságot, ebben a milliós tagságú, egypártú legvidámabb szocialista barakk valamennyi kivégzett, agyonvert ismert és ismeretlen mártír és súlyos börtönévekre ítélt ember családjában.

A diktatúra utáni rehabilitáció az 1989-es 36. törvény első cikkelye alapján kezdődött, mely semmisnek ítélte az 56-os koncepciós perek ítéleteit. Nyughelye felderítésének ügyét pedig az 1989. június 15-ei sopronkőhidai gyászmegemlékezés mozdította elő, melyről a soproni ellenzékiek derítették ki, hogy a fegyház rabtemetőjében földeltek el kilenc 56-os mártírt. A Gulyás család és a többi mártír családja egyenként is, de kicsit később már összefogva kérték, követelték a sírok exhumálását, melyet először nem kívántak engedélyezni a Történelmi Igazságtétel Bizottság és az Igazságügy  Minisztérium részéről, mondván lett emlékhelyük Sopronkőhidán, elégedjenek meg ezzel!  De a hozzátartozók az igaz ügyért elszenvedett mártírhalált haltak részére történő méltó végtisztesség adásáról nem mondtak le! A családok egységes, állhatatos fellépésének lett eredménye, hogy részvételükkel az 1990. áprilistól októberig zajló, hosszabb-rövidebb ideig tartó régészeti és antropológiai munkák, azonosítások befejeztével sor kerülhettek a temetésekre.

Tihanyi Árpádtól Győrben, 1990. október 30-án, Weintrager Lászlótól, Kiss Antaltól, Czifrik Lajostól Mosonmagyaróváron, Zsigmond Imrétől  Dunaszigeten 1991. március 23-án, Szigethy Attilától 1991. március 24-én Kapuváron, Török Istvántól 1991. április 12-én Sárváron, Földes Gábortól 1991. május 29-én Budapesten vettek méltó búcsút.

Gulyás Lajos exhumálás utáni temetésére a család kérésére Levélen, 1991. május 11-én 14 órától került sor, a község lakossága, vezetése, a reformátusok, a  Mosonmagyaróvárról és a távolabbról érkezett magán – és közéleti személyek nagy részvétele mellett. A temetésre szóló értesítéseket is a család küldte el a megjelent meghívottaknak.

A református lelkészek végig közös csoportot alkotva a ravatalnál is egyesével  búcsúztak lelkésztársuktól. Fejet hajtottak Balatonszepezdről, Kisújfaluról, Levélről, Pápáról. Megkövették, megsiratták Őt, akit igaz hitéért, magyarságáért némítottak el. S kívánták örök nyugodalmát itt a levéli hívek körében.  – Isten veled kedves halott! Legyen dicsőséges feltámadásod! – köszöntek el tőle.

Világi megemlékező beszédet Dr. Borbély József soproni tanár, Gulyás Lajos halálos igazsága címmel mondott, majd felolvasta az országgyűlés elnökének üzenetét.

 

Igen tisztelt Honfitársaim!

 

A család, a hajdani hívek és Gulyás Lajos tisztelői emlékünnepségükön érezzék azt, hogy a Magyar országgyűlés kegyelettel hajt fejet a vértanú-halált halt levéli református lelkész emléke előtt. Gulyás Lajos egyike volt azoknak, akik magukénak tekintették 1956 forradalmának nemzeti és demokratikus céljait; kifejezte hűségét irántuk, de hivatásával is összhangban a kibontakozás békés útját kereste. A diktatúra azonban nem ismert kíméletet, a fiatal lelkészt megfosztották életétől, gyermekeit édesapjuktól. Gulyás Lajos 34 éve halott, mégis halhatatlan marad, amíg ez a nemzet élni fog. A megemlékezőket tisztelettel köszönti: Szabad György az Országgyűlés elnöke

A gyászszertartás a színfekete koporsó családi sírba helyezésével és a kopjafa  felállításával  folytatódott, majd imádság és ének mellett  minden jelenlévő és egész Levél kifejezte részvétét, lerótta kegyeletét a néhai lelkész előtt. A gyászünnepség a Himnusz éneklésével ért véget.

Azóta  harminc  év  állt  rendelkezésre  a Gulyás Lajossal szembeni   egyházi-, állami-,  önkormányzati, intézményi –  és  magántörténelmi- szellemi adósság törlesztésére,  vértanúságának ismeretterjesztő  és   tudományos feldolgozására, megörökíteni mártíriumos életét, továbbéltetve példamutató hűségét szeretett hazájához!

Ma már elmondhatjuk, hogy Gulyás Lajos szellemi és politikai örökségének is  van  hivatalos  kutatói szervezete . Ez a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, melyet az Országgyűlés 2013-ban hozott létre, pontosan azzal a céllal, hogy feltárja a valamikori kommunista diktatúra, pártállami múlt  el nem évülő bűncselekményeit. A NEB Hivatalának egyik tudományos kutatója Erdős Kristóf, aki a Gulyás Lajossal kapcsolatos történészi kutatásokat, publikációkat végezte, így fogalmaz: Gulyás Lajos igazságkereső, bátor, a diktatúrákkal és az embertelenséggel szembeszálló személyisége példa mindannyiunk számára. 30 éve történt újratemetése után sem szabad, hogy emléke feledésbe merüljön. Még sokszor 30 évig kell róla beszélnünk, hogy élete példájából sokan tudjanak tanulni. Azon kell munkálkodnunk, hogy Gulyás Lajos története az egész magyar nemzet közös emlékezetének részévé váljon.

 

Korábbi hírek

Emlékezni és emlékeztetni

Június 6-án délután Mosonmagyaróváron a zsidó temetőnél gyűltek össze a hitközség tagjai és az emlékezők, hogy tiszteletüket tegyék az áldozatok emléke előtt. Emlékező beszédet...

101

1920 keresztre feszített ország kifosztott haza   vérzik az ég beszakadt bársonya   összeprésel mindent a fájdalom   (Fotó: Tóth Dávid - erdely.ma)

Trianon – Ünnep és megemlékezés Dunaszigeten

Trianon – Ünnep és megemlékezés Dunaszigeten   2020. június 5-adták át a helyi-értéktár gyűjteményt Dunaszigeten, mely az Agrárminisztérium által meghirdetett HUNG 2020 pályázat keretében valósult meg...

szél-járás

A kulturális folyóirat idei második száma gazdag tartalommal lát napvilágot. Borítóján felvidéki várak és Nagy János, nemrégiben elhunyt szobrászművész - a szenci Molnár Albert...

Meghalt Bierbaum Lajos

80 éves korában 2021. május 31-én elhunyt dr. Bierbaum Lajos, a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület tagja, a város ismert személyisége. A képen jobb oldalt látható feleségével,...