Hegysúrról
A Dunamneti síkság festői szépségű környezetében, Pozsonytól huszonöt kilométerre keletre, fekszik a takaros falucska – Hegysúr. Ez a község, melynek megközelítően 650 lakosa van és a Szenci járáshoz tartozik, 126 m tengerszint feletti magasságban, a Fekete-Víz és a Kis-Duna között, Szenc-Somorja-i főút mentén, a Galántai, Szenci és a Dunaszerdahelyi járás határvonalán terül el. Történelmi és földrajzi szempontból ez a terület Mátyusföldhöz tartozik. A Vág, a Duna és a Kárpátok közt elterülő síkság valamikor a trencséni Csák Máté tulajdona volt. A község határát 620 ha-on síkság és termőföld borítja, helyenként kavicsos és homokos alappal, ezért itt sikeresen termesztik a mezőgazdasági terményeket a zöldséget éppen úgy, mint a gyümölcsöt. A község környékén , főleg a Kis-Duna és ágai mellett gyönyörű erdők vannak, melyekben jól érzi magát az erdei vad, mint az őzek, fácánok, nyulak, vadkacsák és hasonlók. Az emberek az énekes madarak hangjára ébrednek.. A község kataszterében és környékén talált régészeti leletek bizonyítják, hogy már az ifjabb kőkorszakban élt itt ember. Az első valós bizonyíték arra, hogy község területe lakott volt, a 7. századból maradt fenn. 1952 -ben Csandal környékén végzett mélyszántás alkalmával emberi csontok és korabeli fegyverek kerültek elő. Továbbá a Kerektó környékén a 8.-11. századból származó temetkezőhelyet fedeztek fel. Az első írásos emlékek , amelyben a községet említik a 13. századból származnak és az állami levéltárakban vannak elhelyezve. A legrégebbi írásos emlék 1245-ből származik, melyben a községet – települést SWR-ként említik. Egy 1256.március 15-i iratban az áll, hogy a település tulajdonosa Bolch de Súr.
